Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években
történt meg a közelgő tisztújítás időpontjának kihirdetése, sokan elfeledkeztek a tisztikar helytállásáról, valamint „... Hertelendynek terhes szenvedéseiről ... , és „... ki-ki csak önnön nemzetségét kívánta előmozdítani .. ." 6Z . Séllyey Elek a zalai nemesség alacsony műveltségével és előítéleteivel, kicsinyes elfogultságával magyarázta a pálfordulást. 63 A zalai nemesség pártoskodásához nem kis mértékben járult hozzá ifjabb Inkey Imre cs. kir. kamarás, aki többesztendei kancelláriai, majd pedig Kőrös vármegyei szolgálat után, 41 évesen Zala megye alispánja kívánt lenni. 64 Inkey, ez a „.. .fellebb menetelét sikertelenül próbáló, bő, de nem alapos és hazug beszédű .. ." 65 alispánjelölt Zalában - amint Séllyey Elek feljegyezte - a hivatalban lévő tisztikar ellen áskálódott, „... elámította a gyengéket, barátkozván a szegényebbekkel, ígérvén jobb rendnek béhozattatását .. ." 66 , valamint „... hivatalokat, a köznemességet pedig vendégelvén. " 61 Ilyen előzmények után felemás eredmény született az 1825. június 6-án megtartott zalai tisztújításon. Hertelendy György minden rágalmazás ellenére megtartotta hivatalát. Az első alispán választásakor leadott 2370 szavazat többsége, számszerint 2028 voks Hertelendynek jutott, a tisztikar azonban közel fele részben - az 53 főből 26 fő kicserélődött. Inkey Imre másodalispánná választatta magát, és számos híve is megyei tisztséget szerzett. így elvesztette hivatalát a korábbi másodalispán, 2 főszolgabíró, a főadószedő és a számvevő, valamint lemondott a korábbi főjegyző - tehát 6 olyan tisztségviselő, akik 1823-ban határozottan kiálltak Hertelendy György mellett. Hertelendy támogatói közül csupán 4 főszolgabíró maradt hivatalban, igaz ugyan, hogy hármukat nem fejenkénti szavazással, hanem egyszerű közfelkiáltással erősítették meg tisztségében. 68 Szalader Comitat in die New Times setzen lassen?" SZÍN 371. p. A Pesten jurátuskodó Kossuth Lajos bizonyára ugyanezt a fordítást küldte meg 1823. május 11-én Vécsey Pál bárónak. Kossuth Lajos: Ifjúkori iratok. Törvényhatósági Tudósítások. Sajtó alá rend. Barta István. Bp., 1966. 23. p. (Kossuth Lajos Összes Munkái; 6.) 61 ZML Séllyey Elek feljegyzése, 1825.; Molnár, 2001. 39. p. 62 Uo. 63 Uo. Inkey Imre életrajzi adatai: Bátorfi 3. köt. Nagykanizsa, 1877. 12., 16-23. p.; Bárorfi 5. köt. 161., 372374- p.; Gőcze Rezső: A palini Inkeyek a késői feudalizmusban. = Honismeret, 1988. 1. sz. 20-22. p.; Molnár András: Zalalövő története, 1790-1849. In: Zalalövő története az ókortól napjainkig. Szerk. Molnár András. Zalalövő, 1998. 258-259. p. ZML Séllyey Elek feljegyzése, 1825.; Molnár, 2001. 39. p. Uo. Uo. ZML Mkgy. jkv. 1649/1825.; Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819-1847. = LSZ 1989. 3. sz. 18-30. p.; OSZK Kt. Levelestár. Deák Ferenc levele Vörösmarty Mihályhoz és Csontos Istvánhoz. Kehida, 1825. június 16. Közli: Deák Ferenc kiadatlan leveleiből. Vál., jegyzetekkel ellátta és az előszót írta Sándor Pál. Bp„ 1992. 13-14. p. 65 400