Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években

vevői a helyi politikai közéletnek. Befolyásukat alkalmanként, főként a tisztújításon és az országgyűlési követek megválasztásakor a kisnemesi tömegek mozgósításával, lefizetésével, etetésével, itatásával próbálták kiterjeszteni. így történt ez az 1819. július 5-én tartott zalai tisztújítás alkalmával is, amikor Amadé és Sümeghy tábora - Séllyey Elek feljegyzése szerint - „... alacsony módokhoz, megvesztegetésekhez fogott, és a köznemesség karakterét egészlen elrontotta ...'"'. Pálóczi Horváth Ádám táblabíró egyik írásából tudjuk, hogy pénzért, ételért, italért, vagy csak olcsó ígéretekért próbáltak szavazatokat vásárolni. Ellenfelük, a mindaddig hivatalban lévő Szegedy Ferenc nem jelöltette magát alispánnak, így végül 200 voksnyi többséggel, számszerint 1017 szavazattal a korábban mindkét táboron kívül álló Hertelendy György lett az első alispán.

18 A tisztikarban máskülönben kevés változás történt, ám Szegedy alispán leköszönése után sokan köpönyeget fordítottak, és Sümeghyhez pártoltak. „A részre nem hajló, és az ellentmondást elszenvedni tudó Hertelendy, akitül inkább féltek, hogysem szerették, akinek hideg értelmessége elijesztett, ... okossága pedig a rövidlátók előtt gyanússá tette, akinek fellengőbb míveltsége a bárdolatlanokat érzékenyen nyomta - a jók nem találták fel benne a barátságos jóságot, a rosszak utálták hajthatatlan igazságszeretetét - csak hivatalának élt, egyik resztül, mivel egyikhez sem állott, sem segítvén."

19 A nemesség egy része már éppen zúgolódni kezdett az alispán ellen, amikor az 1821 tavaszától az udvar abszolutista törekvéseivel szemben kibontakozó ellenállási mozgalomhoz csatlakozva Zala megyében is a rendi alkotmányosság hívei jutottak meghatározó szerephez, és következetes helytállásával megerősítette hivatali pozícióját Hertelendy György első alispán is. Zala vármegye nemesi közgyűlése 1821. május 28-án tűzte napirendre az I. Ferenc által április 4-én kibocsátott rendeletet, amelynek értelmében Magyarországnak ki kellett állítani a már 1813-ban, illetve 1815-ben megállapított 90.000 újoncból hátralékban maradt 28.000 főt. Az uralkodó azzal indokolta a magyar országgyűlés megkerülésével kiadott újoncozási rendeletet, hogy az 1821 márciusában levert nápolyi felkeléshez hasonló forradalmi mozgalmak veszélyeztetik a Habsburg-monarchiát, és annak védelme érdekében szükség van a cs. kir. hadsereg megerősítésére, kiegészítésére. Zala megye közgyűlésén a rendelet kihirdetése után Amadé Antal gróf, főispáni helyettes részletesen fejtegette az indítékokat, taglalva a monarchiát fenyegető veszélyeket - elsősorban nyilván az itáliai mozgalmakat -, amelyeknek elhárítása megköveteli az újonchátralék haladéktalan kiállítását. Zala közgyűlése azonban megütközéssel fogadta a királyi rendeletet, mert az uralkodó a megye többszöri tiltakozása ellenére ismételten a magyar országgyűlés megkerülésével, rendeleti úton szándékozott az újoncokat kiállíttatni. A közgyűlés az 1791:19. tc-re hivatkozott, amely szerint országgyűlésen kívül 17 ZML Séllyey Elek feljegyzése, 1825.; Molnár, 2001. 38. p. Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás. In: Tanulmányok. Szerk. Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1974. 43-53. p. (Zalai Gyűjtemény; 2.); Molnár, 2001. 38. p. 19 ZML Séllyey Elek feljegyzése, 1825.; Molnár, 2001. 38. p. 389