Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Tilcsik György: A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében

mint emlékezhetünk boltnyitási engedélyt adott - azon kérelmét, hogy a szombathelyi hetivásárokon sátorból árusíthassanak.

25 Ugyanakkor azonban amikor Porlitz Wolf lakhatási engedéllyel bíró - izraelita az 1838. november 11-ei tanácsüléstől azt kérte, hogy fia a hetivásárokon „... cérnát, cérna pántlikákat, s más egyébb csekélységeket .. ."

26 árusíthasson, a tanács úgy határozott, hogy Porlitz fiának az „... ebbéli csekélységeknek heti vásárok alkalmával a város piacán leendő árultatása hely pénz fizetés ellenében megengedtetik."

21 A Szombathelyen házaló zsidók tevékenységét is éber figyelemmel kísérte a tanács a 19. század első felében. Amint említettük, a városba szekérrel érkező házaló zsidók 2 vft-ot, a gyalogosok 1 vft-ot fizettek.

28 Az 1829. szeptember 12-ei tanácsülés annak hírére, hogy sok a városba érkező izraelita anélkül árusítja portékáit, hogy hauzercédulát vásárolnának - szigorúan előírta, hogy azt a zsidót, aki cédula nélkül szekerével házal, első alkalommal 2 pft-ra büntetik, második alkalommal pedig annak dupláját köteles fizetni. A gyalogosan házaló zsidókra az említett összeg felét rótták ki, és annak érdekében, hogy e rendelkezés igazán hatékony legyen, úgy határoztak, hogy a cédula nélkül házalók által befizetett büntetés egyharmada a bejelentőt illeti meg.

29 Az 1840. május 16-ai tanácsülésen Czedler Imre főügyész és városi belsőtanácsos arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy egy, a szomszédos Sopron megyei Lakompakról a városba érkezett és szekérről házaló zsidó vonakodott a szokásos 2 vft-ot megfizetni, mire ő elvett az izraelitától több mint 2 vft-ot érő árut. A tanácsülés helyeselte Czedler eljárását, és megerősítette, hogy az 1836:6. te. 7. §-a - amely a házalókereskedők által fizetendő taksát ugyan megszüntette

30 - a Helytartótanács értelmezése és utasítása szerint nem vonatkozik a külföldi születésű és a szekérről házalókra. Ezért a tanácsülés Weiszenböck Károly városkapitányt megbízta, hogy a házalókereskedők útleveleit alaposan vizsgálja meg, és a külföldieket és a szekérrel érkezetteket utasítsa a városbíróhoz, aki csak 2 vft lefizetése ellenében ad engedélyt az érintettnek a házalókereskedésre. A lakompaki zsidó ügyében pedig úgy határoztak, hogy 2 vft lefizetése ellenében, a Czedler Imre által elvett portékáját visszakaphatja.

31 Vélhetően a zsidók Szombathelyen történő kereskedését megnehezítő szabályok és rendelkezések is közrejátszottak abban, hogy a 19. század első négy évtizedében sok olyan ügyet volt kénytelen tárgyalni a város közgyűlése és tanácsülése, amelyben vala" VaMLSzvjkv. 244., 264-, 542., 658/1830-1831., 157/1833-1834-, 68/1838-1839.; VaML Szombathely város közönségének és tanácsának iratai. Közgyűlési és tanácsülési iratok (továbbiakban: Szvir.) fasc. 170. nr. 13. 26 VaMLSzvjkv. 439/1838-1839. 27 Uo. 28 VaML Szvjkv. 408/1829-1830. 29 VaMLSzvjkv. 403/1829-1830. „Azok kik nyitott bolt nélkül házról házra űzik a kereskedést, minden taksa-fizetéstől mentek lesznek." MT 1836-1868. 35. p. 31 VaMLSzvjkv. 138/1840-1841. 375