Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Harald Prickler: Egy úrbéri konfliktus a kőszegi uradalomban a 16. században

szemben megvédte Kőszeget, és akit ezt követó'en élete végéig Kőszeg birtokosává és bárójává neveztek ki - halálát követően unokaöccsei, ifj. Jurisics Miklós és Jurisics Já­nos vették át a kőszegi uradalmat. A jobbágyok zálogbirtokosok önkényeskedései miatt tulajdonképpeni földesurukhoz, a császárhoz több panaszt adtak be. E beadványok nyomán vizsgálatokat folytattak le folyt le, majd ezt követően az Alsó-Ausztriai Kor­mány és Kamara 1544 és 1550 között több határozatot hozott. 4 Amikor az Alsó-Auszt­riai Kamara 1562-ben az uradalmat visszavette Christoph Teuffeltől, ifjabb Jurisics Miklós sógorától, aki a zálogbirtoklásban az utóbbi utóda volt, és ezt követően azt is­mét elzálogosította a korábbi zálogbirtokos, ifjabb Jurisics Miklósnak, a konfliktusok is­mét fellángoltak, majd végül nyílt lázadáshoz és erőszakoskodáshoz vezettek. 1567-ben a viszályt a kormány és a kamara legújabb határozata csak átmenetileg rendezte, és ezért az érintett falvak lakosságának az elégedetlensége tovább nőtt. 1569-ben, miután az Alsó-Ausztriai Kamara egy bizottsága az új urbáriumot bevezette, ez az elégedetlen­ség az uradalom északi községeiben összekapcsolódott a Locsmánd mezővárosi köz­ponttal kitört viszállyal. Egyrészt a jobbágyok szabadságvágya, másrészt az egymást gyorsan követő zálogbirtokosok kényszerintézkedései miatt - akik a bevételeik révén becsapva érezték magukat - a kormány és a kamara egyeztetőbizottságának 1573-ban rendeznie kellett a helyzetet, amely nem kis erőfeszítésébe került. Ezt követően, a job­bágyok további sérelmei miatt a kormányzat a vitás pontokat részletesebben értelmezte és a korábbi rendelkezéseket részben felülvizsgálta. A jobbágyfalvak a császárhoz intézett, de nyilvánvalóan tapasztalt - vélhetően bécsi - ügyvédek segítségével megfogalmazott keresetükben ügyesen éltek azzal az ér­veléssel, amely szerint a túlzott zálogbirtokosi terhelés nemcsak őket károsítja meg, ha­nem a császári tulajdon csökkenéséhez is vezethet. így saját érdeküket összekötötték a tulajdonosi érdekekkel, az uralkodó és a nemesi zálogbirtokos rendi szolidaritásával szemben. Végül ez a politika a felfokozott helyzet lecsillapítását eredményezte, amely azonban másutt nyílt parasztháborúba torkollott. 5 Források hiányában az említett négy falu és a Jurisicsok között 1543 és 1544 tá­ján kitört vitáról csak hiányos ismereteink vannak. Hasznos adataink vannak a kor­mány egy 1567-ben kelt határozatából, amely néhány pontban hivatkozik a kormány korábbi döntéseire. így utalás történik a kormányzat 1544- június 20-án, 1544- július Hofkammer archív (továbbiakban: HKA) Niederösterrekhische Herrschaft.sakten (továbbiakban: NH) G 68/A. 237-240 fol. Az utolsó szerződés 1550-ben készült Teuffl Christoph zálogbirtokos valamint a jobbágyok között, és a robot emelésére vonatkozott. Erre jó példa a Matthias Gubec által vezetett „szlovén" parasztháború. A földrajzilag szűkebben vett te­rületen ebben az időben a lánzséri, a borostyánkői, a pornói és a németújvári uradalmakban is paraszt­mozgalmak törtek ki, amelyeket a földesurak kisebb-nagyobb erőszak árán levertek, és amelyek az úrbé­ri kötelezettségek - mindenek előtt a robotszolgáltatás - szerződésben rögzített újjászabályozását ered­ményezték. Keresetet indítottak a jobbágyok Hans von Weispriach zálogbirtokos ellen a kismartoni és a fraknői uradalmakban is. 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom