Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban?

Bélavárott összegyűlt urak és nemesek gyűlést hívtak össze Veszprémbe, amelyre meghívták a városokat is. Itt őket is egyenrangú tárgyalófélnek és országlakosnak ismerték el.

66 Mivel ez hasonló a 15. század közepi helyzethez, ez sem bizonyíték a városok rendisége mellett. Másként kell viszont a Ferdinánd által az 1535. évi országgyűlésre küldött meghívóját értelmezni. Sopront értesítette, hogy erre minden rendet meghívott, ezért küldjenek ők is arra megfelelő felhatalmazással rendelkező megbízottakat.

67 Thurzó Elek országbíró és királyi helytartó 1542. január 31-én ugyancsak Sopronnak írt a közelgő besztercebányai országgyűlés miatt, amelyen valamennyi rendnek, köztük a címzettnek is meg kell jelenni. Itt a „status" szót használta.

68 Hasonló adatokat lehetne még idézni 1526 és 1542 közötti időszakból. A városok rendiségét azonban talán a legjobban egy 1549. évi adat igazolja. Mária özvegy királyné és Selmecbánya városa pereskedett egymással, és a helytartótanács a város érdekében a királyhoz fordult. E szerint Selmecbánya, és a király többi bánya- és szabad városának polgárai az ország nem megvetendő tagja, és a peres eljárásokban majdnem azonos jogokkal és immunitásokkal rendelkeznek, mint a nemesek, amelyektől nem térhetnek el.

69 Másnap Selmecbánya ügyvédje, Bejei Ambrus keresetében ugyancsak hivatkozott a polgároknak a nemesekkel egyező szabadságára, amitől nem lenne helyes eltérniük, mert ezt „az ország többi kara és rendje" (ceteri status et ordines regni) mint a közös szabadság megsértését a következő országgyűlésen szemükre vetnék.

70 Végül az 1608: k. u. 1. te. a szabad királyi városokat az ország negyedik rendjeként becikkelyezte. 1549-ben a helytartótanács a jelek szerint valamennyi várost közösen tartott az ország egyik tagjának, azzal szemben minden nemes külön-külön az volt. Azt azonban nem vonhatjuk kétségbe, hogy legkésőbb 1535-től - de lehet, hogy korábban - a városok rendet képeznek, noha ezt törvény csak 1608-ban mondta ki. Mint láttuk, a német szabad és birodalmi városok már a 15. század második felétől biztosan birodalmi rendek, noha ezt csak 1648-ban, a magyarokénál később mondták ki. Eléggé közismert azonban, hogy a magyar fejlődés leginkább a csehországival és a lengyelországival rokonítható. A két szomszéd ország rendi fejlődésének kezdetét legutoljára éppen Gerics professzor foglalta össze, amihez nincs hozzátenni valóm. Mindhárom Kovachich, 1801. 138. p. Kovachich, 1801. 159. p.: „ipsamqe Diaetam ad Festum Beatae Elisabeth viduae indiximus, universosque Regni nostrí Ordines et Dietae interessé iussimus. Quapropter vobis quoque mandamus, ut ad diem ac locum praeseriptum certos ex vobis cum sufficienti mandato... műtere debeatis, consultaturi cum caeteris Fidelibus nostris de hiis, quae ad publicam totius Regni nostri tranquillilaten pertinere videbuntur." Kovachich, 1801. 167. p-: „uníversi status Regni, et inter caeteros, vos quoque venire." R. Kiss István: A magyar helytartó tanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551 évi leveles könyve. Bp., 1908. (továbbiakban: R. Kiss, 1908.) 179. p.: „Cum cives Selmicienses, quemadmodum et aliarum civitatum Vestrae Maiestatis montanarum ac liberarum cives, membrum sint regni non contemnendum, donati videlicet iisdem {ere iuribus et ímmunítatibus ab divis regibus praedecessoribus Vestrae Maiestatis, quibus ipsi regni nobiles, que ad sane ordinem et modum super iuridicto processu in omnibus iudicialibus causis actionibusque, quae adversus eos cuivis emtrgunt et e contra observandum..," R. Kiss, 1908. 184. p. 67