Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban?

nek tekinteni, az adott helyzetben azonban kénytelen volt meghívni őket. Talán az sem véletlen, hogy a sikertelen adótárgyalási meghívásaikra ez után, 1476-tól került sor. Mindez szükségessé teszi annak vizsgálatát, hogy mi volt a helyzet a zűrzavaros időkben. Az ugyanis nemzetközileg ismert tény, hogy a rendek kiformálódása és aktív szereplése mindig krízisidőszakokban, köztük királyi kiskorúság, vagy bizonytalan trónutódlás esetében következett be.

61 A 14. század eleji csehországi viszonyok ismertetésénél Gerics azzal tagadja az akkor, a városok részvételével gyakran megtartott gyűlések rendi jellegét, hogy rendkívüli időben, király nélküli időszakban gyűltek össze, amelyek a királyi hatalom megerősödése után eltűntek.

62 Az Albert király halála utáni évtizedekben a magyarországi városok országgyűlési szerepét Mályusz kitűnő tanulmánya részletesen feldolgozta, így csak utalnom kell rá. Abban nyilvánvalóan igaza van, hogy nemcsak az uralkodói hatalom birtokosa, hanem a nemesség is igényelte részvételüket, a városi küldöttek azonban óvakodtak az állásfoglalástól.

63 Azt is el kell fogadnunk, hogy ők nem is számították magukat a rendi ország tagjának.

64 A városok elzárkózása a döntésektől hasonló ahhoz, amit a német birodalmi városoknál láttunk. Mindezek alapján hajlandók lennénk azt állítani, hogy meghívásaik ellenére a városok önmagukat zárták ki a rendek közül, ezért - a királyi hatalom Mátyás koronázásával történt megerősödése után - az uralkodó is elfogadta az adott helyzetet, és nem igényelte tovább meghívásukat. Az 1475-ben történt meghívás különlegességére az imént utaltam, és arra is, hogy az uralkodó azt követő gesztusát, a városi adó megszavazására összehívott gyűléseket ugyancsak a városok ellenállása buktatta meg. Ami viszont elgondolkoztató, hogy a királyválasztáshoz meghívták őket, és utána - ha nem is minden, de mégis - a legtöbb országgyűlésre 1508-ig, II. Lajos megkoronázásáig újra kaptak meghívókat. Érthető 1508 határpont jellege: ezzel biztosíttatott a trónutódlás, a királynak nem volt többé szüksége városai országgyűlési megjelenésére. Mint fenn láttuk, a királyválasztásnál való megjelenésük alkalmával játszott tényleges szerepüket nem ismerjük, így ebből nem vonhatunk le semmiféle következtetést. A következő időszak, amitől a városok országgyűlési szerepe folyamatos, szintén krízishelyzettel kezdődik, mégpedig az 1526. évi kettős királyválasztással. Ekkor viszont a városokat a rendek közé sorolták. I. Ferdinánd 1527. január 19-én kelt levelében, amelyben megígértre a rendek szabadságainak megtartását, őket is megemlítette.

6i Önmagában ez nem bizonyíték, hiszen a Bécsben tartózkodó ellenkirály az oklevél szövegezése tanúsága szerint sem ismerte a magyarországi rendek összetételét. 1531-ben a 61 Lásd: Töpfel, Bernhard: Einführung. In: Töpfel, 1980. 10. p. 62 Gerics, 1987. 139. p. 63 Lásd Mályusz, 1957. 549-573. p. 64 Mályusz, 1957. 550. p. „Wollen... Prelaten, Gräften, Freyen, Rillcr, den Add, freye stette vnd andere stende.. in, vnd bey Iren freiheiten, priuilegüm, hertichkeüen, Statuten, gesetzen, rechten, und Gerechtigkeiten ., erludten, vnd schützen." Kovachich, Martinus Georgius: Supplementum ad Vestigia Comitiurum apud Hungaros. Tom. 3. Budae, 1801. (továbbiakban: Kovachich, 1801.) 101. p. 66