Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Kiss Gábor: Térképvázlatok Vas Megye Történeti Atlaszához
„Vaskapu" A „római sánc" és a „katonák útja" találkozási pontjában a sáncon egy keskeny, tornyokkal megerősített kapu nyílt. Előtte, a sánc árkán fahíd vezetett keresztül és a védelem növelése érdekében itt útmegtörést is alkalmaztak. Maga a kapu ellenőrzési pont, esetleg vámszedőhely is volt. Neve mindenesetre erődítettségére utal. Miután 1985-ben régészetileg megkutatták, 2001-ben rekonstruált szerkezetét eredeti nagyságában helyre állították. Zsidófölde A lakatlan birtoktestet talán IV. Béla király (1235-1270) adományozta vagy adta haszonbérbe egy Sechtinus nevű zsidó embernek, hogy ott magának várat („Sechtinus vára") építsen. 1276-ban IV. Kun László (1272-1290) azt Kőszegi Miklósnak adományozta. 1294-ben ő, mint nádor már Zsidófölde faluként adományozta tovább a vasvári társaskáptalannak, amely így annak egyre növekvő birtoktestét gyarapította. Valószínűnek látszik tehát, hogy a birtokot a Kőszegiek telepítették be jobbágyokkal. A Zsidófölde név első ismert birtokosára, a nevezett Sechtinusra, illetve az ő nemzetiségére utal. Szintén alighanem tőle kapta nevét a Rába árterében fekvő „Setény árka" nevű hely is, amely egy 1416-ban kelt oklevélben határpontként szerepel Zsidófölde és Vasvár királyi város határvonalán. A 13. század végi jobbágyfalu telkei „Sechtinus vára" közelében, Szentgotthárd'Pápoc út túlsó, délnyugati oldalán sorakoztak. Erről tanúskodik néhány korabeli, a házak építésekor elásott áldozati edény. A település lakói ebben az időben vízért minden bizonnyal a vár alatti kútra, a Zsidókútra jártak. Egy 2001ben napvilágot látott véletlen lelet alapján tudni, hogy a 15. századra a település házai az említett út két oldalán már messze északkelet felé elhúzódtak, ami a lélekszám növekedéséről árulkodik. LEXIKON: fóesperes: Az egyházmegye egy-egy kerületét, általában vármegyét vagy várispánságot felügyelő esperesek felett álló, tehát nagyobb kerületek élén álló papi személy, aki egyházkormányzati feladatokat látott el. gyepű: A mélységben tagolt határvédelem intézménye. Többnapi járóföld széles, lakatlan, de katonailag ellenőrzött területsávot, a „senki földjé"-t jelentette, amellyel általában a nomád népek védték szállásterületüket. A rajta való áthaladást a természeti adottságokkal (például vizek) és mesterséges építményekkel (például sáncok) akadályozták vagy nehezítették meg. Területét az őrök felügyelték. 546