Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kiss Gábor: Térképvázlatok Vas Megye Történeti Atlaszához

az épületben nemcsak a kanonokok laktak, hanem itt működött a káptalani iskola és legalább az 1220-as évek óta a hiteleshely. Hogy a tatárok vasvári pusztításai vagy a későbbi háborúságok okoztak-e kárt ezekben az épületekben, azt nem tudjuk, de 1291-ben Kőszegi Miklós nádor és János felgyújtatta a káptalan németek által megszállt monostorát, amikor azok behatoltak a templomba. A csata hevében keletkezett a tűzvészben ekkor a káptalan több adománylevele elpusztult és más oklevelek is elégtek. A templomot ezután rövidesen kijavították és az épület a középkor folyamán még egyéb, már gótikus stílusú modernizáláson esett át. A török időkben, amikor eró'dítményként használták, erősen megrongálódott és a 18. század második felében a város házainak felépítéséhez szinte az utolsó kőig elhordták. Maradványait 1948-ban Járdányi Paulovics István tárta fel. Szentmihályfalva A település valamikor a 13. század elejétől veszi kezdetét. 1217-ben, a Szent Mihály-templom környékét, vagyis a mai Szentmihály-domb vagy más néven Kisköves-hegy alatti részt, ahol a vasvári társaskáptalan földművelő vendégnépeinek (hospeseinek) házai álltak, még név nélkül említette a káptalani birtokokat összeíró oklevél. Amikor 1242 után a társaskáptalannak sikerült megszereznie az ispáni várhoz tartozó korábbi váralja-település területét - és azt saját vendégnépeivel újratelepíteni - alakult ki a későbbi település területe a Csipkéspatak két oldalán. A településrész végleges elkülönülése csak a 14- század elején következett be. Ekkortól használatos a Szentmihályfalva név, amelyet az 1334évi határjárás kapcsán említenek először. A település elnevezése a jellegzetes 13. századi eredetű névtípusok közül való. Jelentése önmagáért beszél: a Szent Mihály-egyházhoz tartozó falu. Szűz Mária-templom {vagy Nagyboldogasszony-templom) Az ispáni várban álló Szűz Mária-templom eredetileg a győri püspökség Vas megyei részének egyházi igazgatását végző főesperes egyháza volt. Az 1118. évi események következtében olyannyira megsérült, hogy amikor a 12. század közepe táján sor került a társaskáptalan megalapítására - amelynek prépostja egyben a főesperesi feladatokat is ellátta - annak számára a Szent Mihálytemplomot jelölték ki. Ily módon a két templom eredeti funkciója felcserélődött és a vártemplom plébániatemplommá vált. Ettől az időtől kezdtek temetkezni köréje. A tatárjárás idejére renoválhatták, de ekkor a várral együtt újra komoly károkat szenvedett. Később, az 1270-es években, IV. (Kun) László (1272-1290) és a Kőszegek, vagy 1289-1291 között, Albert osztrák herceg és a Kőszegiek, illetve később III. András király (1290-1301) közötti háborúskodások során újra megsérült. A 13. század végén ugyanis egy Chende nevű vasvári polgár végrendeletében malmát, illetve annak jövedelmét a templom romjainak újjáépítésére hagyta. 1362-ben a város a még mindig romos vagy újból azzá vált 544