Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kiss Gábor: Térképvázlatok Vas Megye Történeti Atlaszához

Préposti lak Kezdetben a vasvári társaskáptalan kanonokjai a Szent Mihály-templom melletti monostor épületében, mintegy szerzetesi közösség, együtt éltek. A 13. század végétől kezdve azonban már külön házakat szereztek vagy építtettek, és azokban laktak. Talán ebben az időben készülhetett el a prépost új megerődített kúriája is a monostor dombja alatt, a piactérre vezető út keleti oldalán, a Csipkés-patak partján, ahol a patakba becsatlakozó két kis ér felduzzasztásával egy kis halastavat is létrehoztak. Az 1952-ben történt részleges régészeti kutatás legfontosabb leletei a kúria egykori díszes cserépkályháinak szemétre szórt darabjai. A megtalált alakos kályhacsempék két korszakból, a 15. század első feléből, illetve a 16. század elejéről származnak. Ezek szerint a kúria korábbi kályháit 50-70 évnyi használat után mindig egy újabbal váltották fel. „Római sánc" A magyar fejedelemség szállásterületét nyugatról védő gyepű belső vonalának egyik elemét képezte a Vasi-Hegyhátat, annak egyik legkeskenyebb pontján átszelő és azt elzáró hosszanti sánc. Átjáró mindössze egyetlen egy volt rajta, a „Katonák útja" vonalában nyíló „Vaskapu". A 8 km hosszú sáncvonal építésére valamikor a 10. század második felében, a magyar kalandozásokat lezáró 955. évi augsburgi vereség után került sor. Létrehozásához, azaz az árok kiásásához, a töltés elkészítéséhez stb. mintegy 150.000 m

3 földet kellett megmozgatni, a boronaszerkezetű sánc megácsolásához pedig kb. 15.000 m

3 fát megmunkálni. A vonal fő védelmi elemét az előtte nyugatról futó árok és a töltésen épített függőleges falú, földdel kitöltött, várfalszerű fasánc képezte. Ez utóbbin a vesszőből font mellvéd és az egymástól rendszeres távolságra épített fatornyok fokozták az Őrség biztonságát. A sánc belső, keleti oldalán található sáncút az utánpótlás szállítását tette lehetővé. A védelmi vonalat az idő múlásával többször javítani kellett, ellenséges pusztítás után egyes szakaszait pedig újjáépíteni. Védelmét az őrök, azaz a gyepű őrei látták el. A rendelkezésre álló történeti adatok alapján a védművet többször is használni kellett. Először III. Henrik német császár (1059-1056) 1051. évi hadjárata, majd 1118-ban III. (Babenbergi Kegyes) Lipót osztrák őrgróf (1096-1136) és a Borzsivoj cseh herceg (fi 124) támadása alkalmával. Az utóbbi esetben az erődítmény meg is állította az idegenek előrenyomulását. Nagyjából a 13. századig lehetett katonai használatban, utána felhagyták és a későbbi - 1327-ben és 1334-ben - kelt forrásokban már csak „árok"-ként tűnik fel. Mint jól látható és azonosítható földrajzi tereptárgy ezután is földbirtokok, illetve települések határát képezte, csakúgy, mint már 1217-ben, amikor a vasvári társaskáptalan birtokhatáraként leírták. Régisége miatt a 18. századi térképeken „római sánc" névvel tűnik fel. Az építmény már Rómer Flóris (1815-1889) érdeklődését felkeltette, de alaposabb régészeti vizsgálatára csak jóval később (1959/1960, majd 1985) került sor. 542