Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kiss Gábor: Térképvázlatok Vas Megye Történeti Atlaszához

középkori állapotának rekonstruálásához kiválóan használható Sigismundus Ferrari olasz dominikánus (1589-1646) 1636 augusztusában kelt szemléletes leírása, továbbá a domonkosokat visszatelepítő' Széchenyi György gyó'ri püspök (1558-1685) megbízásából 1678-ban készült részletes összeírás. Az ezekben leírtakat - legalább is részben - a kolostor 1985-ben és 1986-ben lezajlott régészeti és műemléki kutatása tette kézzelfoghatóvá. Halastavak Az Árokhegyen végződő „római sánc" folytatásában, a későbbi városkaputól északra a nyugat-keleti irányú átjárást a Csipkés- és Bél-patakok tavakká duzzasztott vizével akadályozták meg, amelyek a völgy alját így mocsarassá tették. Jó példa ez a megoldás a magyarság 10. századi eredetű, de még a későbbi évszázadokban is használt, a természetes akadályokat képező vizekre alapuló védekezésére. A gyepű hosszanti sánca mint mesterséges akadály e mocsaras tavak összeköttetésével csatlakozott a szeszélyesen kanyargó és gyakran kiöntő Rába vizenyős árteréhez, amely tovább északkelet felé, mint természetes akadály állta útját a hívatlan betolakodóknak. A védvonal elavulásával e tavakat, mint egyszerű halastavakat használták. 1217-ben „a város kapujának kijáratánál, a Szentgotthárdra vezető út mellett" említett meg a határjárás egy halastavat. A 18. századi térképek az említett szakaszon két, gátakkal felduzzasztott halastavat ábrázolnak. A déli alighanem a domonkosok Szent Kereszt-kolostorának kertjéhez tartozott. Az északi halastó zsilipjén kifolyó víztömeg valószínűleg már a középkor óta egy malmot hajtott. Nem tudjuk, hogy ezt a malmot hagyta-e birtokosa a Szűz Mária-templom renoválására valamikor az 1290-es években. Lehet, hogy e tó tulajdonosa lakott a tó fölött magsodó dombon épült, és mára teljességgel elpusztult erődített kúriában. Ispáni vár A megyeszékhelynek nevet adó ispáni vár a Rába magaspartjának legmagasabb földnyelvén, azaz a mai temető területén helyezkedhetett el. A várat őrző katonaság számára innen jó kilátás nyílt az alant elterülő Rába-völgyre, amelynek szemmel tartása stratégiai fontossággal bírt. A korabeli várakhoz hasonlóan nyilván fából ácsolt és földdel kitöltött sáncai egy háromszög alakú és több mint két hektár nagyságú területet övezhettek. Eredetileg a Vasi Hegyhátat lezáró gyepűlétesítmények északi végének ellenőrzésére, a védelmi rendszer tartozékaként építették fel, azokkal bizonnyal egy időben, még az ezredfordulót megelőzően. Csak ez után, all. század elejétől vált a vármegye központjává és lett belőle ispáni vár. Eddig az időpontig védelmét, az egész gyepűhöz hasonlóan, az őrök látták el. A várban állt a Szűz Mária vagy Nagyboldogasszony titulusú főesperesi templom és ugyanitt kapott helyet az ispán és az esperes házán, továbbá a börtönön kívül az a vas- (1226) és sóraktár (1233) is, amelyek meglétére későbbi forrásadatok utalnak. Ispánjáról 1108 óta maradtak fenn adatok. 540