Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kiss Gábor: Térképvázlatok Vas Megye Történeti Atlaszához

VÁSÁRHELYEK A BOROSTYÁNKŐ-ÚT MENTÉN Összeállította: Benczik Gyula - Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs A hét egyes napjainak nevét magukban foglaló és többnyire a -hely végződéssel ellátott településnevek a kora Árpád-kori hetipiacok helyét és azok napját jelölték. Ugyanez mondható el a vásár-, vására-, vásárhely-tagot tartalmazó helynevekről is, azzal a különbséggel, hogy itt a vásár pontos napjára (idejére) nem történik utalás. Ezek a vásárhelyek még a 11-12. század folyamán keletkeztek, amikor Magyarország területén még nem alakultak ki a városok, de a városi funkciók legfontosabbikára, a piacra már megvolt az igény. A piachelyek többnyire természeti vagy etnikai határvonalak mentén jöttek létre, ahol az eltérő természeti körülmények között gazdálkodó népcsoportok között rendszeres árucsere alakult ki. A Vas vármegyét, északdéli irányban átszelő' antik Borostyánkó'-út nyomvonalai mentén húzódott ebben az idó'ben a magyar-szláv-német érintkezés terület, ami kedvező' alapot teremtett ilyen vásáros helyek létrejöttéhez. Maguk a piachelyek általában a fontosabb közlekedési utak mellett, valamely igazgatási központ - vár - vagy egy-egy jelentősebb személy szállásának közelében, annak felügyelete alatt működtek. Az ezredforduló idején kialakuló központi hatalom több más szerepet is kapcsolt a vásár intézményéhez, például a vasárnapi, azaz vasárnapi misehallgatás kötelezettségét, lévén az ott rendszeresen egybegyűlő tömeget könnyebb volt az ünnepi istentisztelet látogatására szoktatni. Ezért az esetek többségében a piactértől kisebb-nagyobb távolságban ott állt a templom. Gyakran a piac- vagy vásártér, azaz a -hely körül önálló település is létrejött, melynek nevében természetesen a piac elnevezése élt tovább. Kó'szegszerdahely A példaként kiválasztott település két út kereszteződésénél fekszik, amelyek itt egy rövid távon ugyanazt a nyomvonalat követik. A fontosabb út, amely a Pinkavölgyből érkezve halad északnak, a római kori Borostyánkő-út egyik korai, már az őskorban használt nyomvonala, amely Itáliából egészen a Keleti-tengerig vezetett. A másik út a Szerdahelyi-patak völgyében haladt és a Gyöngyös-völgyi utakat a Szentvidheggyel kötötte össze, ahol a bronzkor folyamán jelentős és még a vaskorban is virágzó fémműves gazdasági központ jött létre. A szerdai piachely felett magasodott a kora Árpád-korban Szentvid fából ácsolt sáncvára, amely eredetileg határvárnak épülhetett. Ebben állt a várnak is nevet adó, még alighanem a 9. század folyamán alapított és Szent Vid tiszteletére szentelt templom. Sírkertjében pedig nyilván nem csak a vár népe temetkezett, hanem a törvények szellemében környék lakosai is ennek megszentelt földjébe hantolhatták el halottaikat. A vár alatt, tőle kb. 3 kilométerre, az utak kereszteződésében létre jött piachelyen folyó kereskedést minden bizonnyal a szentvidi vár ispánja felügyelte és vámolta. 534