Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Walter Brunner: Magyarok a Mura felső-stájerországi völgyében 1480 és 1490 között

Egyes birtokok és jogok visszaadása azonban valószínűleg elhúzódott, mivel néhánynak időközben már más tulajdonosa lett. Mindez hosszadalmas tárgyalásokat igényelt, amely nem minden esetben hozta meg a kívánt eredményt. A vadászterületet és a zerge-vadasparkot Miksa király továbbra is magának tartotta fenn, és ezeknek a vadászatoknak a tiszttartójává Christoff Lechtalert nevezte ki, a ki megkapta „a stájerországi Murau erdó'- és vadászmestere" címét Évtizedekkel késó'bb a muraui örökösök - a császár visszavásárlás jogának fenntartása mellett - legalább részben visszavásárolták a vadászterületet. Evekkel utóbb sem sikerült azonban valamennyi Liechtenstein-féle jószágot és jogot - amelyektói őket a magyarok háborúja során megfosztották - ismét visszaszerezni. 1507-ben a császár eló'tt Liechtenstein és Matthias Scheidt seckaui püspök igyekezett a maga igazát bizonyítani: Liechtenstein azzal vádolta a püspököt, hogy egyrészt még mindig a maga gyakorolja a törvénykezést Knittelfeld környékén, másrészt továbbra sem akarja átengedni neki azokat a halastavakat, erdó'ségeket és ispánságokat, amelyeket a magyar háború során vettek el tőle, annak ellenére, hogy a pozsonyi béke tartalmazza, hogy Niklas von Liechtenstein valamennyi birtokát, amelyeket a háború során elveszített, visszakapja. A seckaui püspök ezzel szemben azt állította, hogy a Knittelfeld környékére vonatkozó törvényszéket III. Frigyes császár adta neki zálogba. A vita még 1514-ben sem rendeződött, mint ahogy azt július 17-én az alsó-ausztriai helytartó és a régensek Miksa császárnak jelentették.

79 (Fordította: Domínkovitsné Szakács Anita) SAM Urk. 1514- július 17.; A magyarok háborújának kihatása Liechtenstein uraira és Murau városára lásd összefoglalóan: Brunner, Walter: Murau. Eine Stadt stellt ihre Geschichte vor. Bd. 1. Von Anfängen bis 1850. Murau, 1998. 479-486. p. 53