Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Kiss Mária: A Szociális Testvérek Társasága Vas megyében
a célnak megfelelő épület, de mivel állaga rossz volt, a képviselő-testület úgy határozott, hogy a régi épületet lebontják, és újat építenek helyette. A telek, amelyen az új „kultúrházat" fel kívánták építeni, a falu központjában feküdt. Az új épületben helyet kapott volna a tanító- és óvónői lakás, óvoda, könyvtár, olvasóterem, továbbá egy munkaterem, különböző foglalkozásokra. Otthont kapott volna itt a gazdakör is. 7 Az épület tervezésére pályázatot írtak ki. 1930-ban készen állt a kultúrház, a lakásokkal, az óvodával, az előadó- és foglalkozást szolgáló termekkel együtt. Az óvoda vezetését és a községben a szociális munkát a Szociális Testvérek Társaságára bízták. Az eredeti terv az volt, hogy három testvért alkalmaznak. Közben azonban anyagi gondok jelentkeztek: Szekér Antal plébános levélben tájékoztatta az egyházmegye püspökét, Mikes Jánost, hogy a Bertha-féle alapítvány - amelyből az óvoda működését, így a szociális testvérek alkalmazását is biztosítani kívánták - nem teszi lehetővé három rendtag alkalmazását, fejenként 1000 pengő fizetéssel. Az ok az volt, hogy a kultúrház építéséhez ígért állami segélyt nem kapta meg a falu. Időközben a gabonaárak annyira leestek, hogy az alapítványi föld bérleti díjából befolyó jövedelem jelentősen lecsökkent, így pedig az intézmények fenntartását nem tudták megoldani. Az építési költségek fedezésére nagyobb összegű kölcsön felvételére lett volna szükség, amelynek törlesztését az alapítványi jövedelemből fizethették volna. Az anyagi gondok miatt három szociális testvér helyett csak kettőt kívánnak alkalmazni. Ezt is csak abban az esetben, ha államsegélyt kapnak az óvónői fizetéshez. A plébános a püspök közbenjárását kérte a kultuszminiszternél az államsegély biztosítására. 8 A Szociális Testvérek Társaságának főnöknője, Slachta Margit ellenezte, hogy két szociális testvér lássa el három személy munkakörét. Az elgondolás az volt, hogy az egyik az óvónői feladatokat látja, a másik személy kötelessége lenne a nők részére kézimunka tanítása, a népművelési munkában való részvétel, de feladata lett volna a hitbuzgalmi egyesületek vezetése is, valamint a templom díszítésében is segítenie kellett volna. Mindezt a lehetőségek határai között olyan beosztással, hogy a házi teendőket is elvégezze. Slachta Margit úgy ítélte meg, hogy ez egy személytől emberfeletti teljesítményt kívánt volna, és az eredménye pedig az csupán az lett volna, hogy a házi munkát, valamint a rábízott többi feladatot nem lett volna képes elvégezni. A főnöknő nagyon fájlalta, hogy a társaság nehezen tud gyökeret verni a Szombathelyi Egyházmegyében. Szekér plébános túlzottnak tartotta Slachta Margit aggodalmait, és ismételten kérte a megyéspüspök közbenjárását az államsegély elnyeréséhez. A szociális testvérek rábahídvégi letelepedése ezen múlik, illetve csak így biztosítható - írta a püspöknek a plébános. Ez esetben az alapítvány biztosítaná az iskolaszéken át az óvónő helyi járandóságát, és a második munkaerő 1000 pengős fizetését. így talán egy harmadik testvér életfenntartása is megoldható lenne ezekből az összegekből, hozzávéve 10 mázsa Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) Rábahídvég község iratai. Képviselő-testületi jegyzőkönyv 5/1930. 8 SZPL Act. canc. 1183/1930. 511
