Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

ellenkező esetben a Király mindhárom céggel szemben léphetett fel. Érdekes az a kitétel, amely szerint, ha a Kőszegi megszűnne, vagy felhagyna a gyártással - tehát már ekkor sem tartották elképzelhetetlennek - jogait a Nyugat-magyarországi vette volna át. A területi megegyezés pontjai szerint a Király kizárólagos szállítási jogot kapott: Nagykanizsa város, illetve a nagykanizsai, a tapolcai, a sümegi, a letenyei, a zalaszentgróti és a pacsai járások teljes területére, valamint a csesztregi járás egyes községeiben. A hármaknak ugyanezt biztosították Sopron városban, valamint a soproni, a csepregi, a kapuvári, a celldömölki, a pápai és a kőszegi járások teljes területén valamint a sárvári járás bizonyos községeiben. Az ellenérdekelt felek ezeken a területeken kötelesek voltak az élő szerződéseket minél előbb felbontani, amelyre az eladót valamilyen módon kényszeríteni kellett. Ehhez még ötleteket is adtak: a szerződés ridegen pontos betartása, edénytartozások sürgős rendezése stb. Ha ez nem sikerült mindenhol, akkor két helyre továbbra is szállíthattak, de a nettó bevételből 8% kártalanítást kellett fizetni, hosszabbítani pedig nem lehetett. A kötelezettségeket kiterjesztették a raktárosokra és üzletkötőkre is, akikért a gyárak voltak a felelősek. Külön részleteztek egyes vasúti vendéglőket is ahol - kártalanítás fejében - felfüggesztették addigi szállítási jogukat a másik fél javára. Ehhez a Déli Vasúti Fürdőforgalmi és Kereskedelmi Rt. beleegyezése is kellett, amely - Polgári érdekeltség lévén nem támasztott akadályokat. A Király lemondott Sárvár és Bük, a hármak pedig Nagykanizsa, Balatonszentgyörgy, Komárváros, Murakeresztúr, Zákány és Barcs ellátásáról. Mindezek mellett a Király vállalta, hogy nem szállít Budapestre és annak 50 km-es körzetébe. Zala, Vas és Veszprém megye területén, ahol mindkét félnek voltak szerződései, és ahol egyiküknek sem voltak raktárai, a gyári árakat cukorfokra meghatározva szabályozták. Ezt emelte még a szállítási költség, az üres edények visszaszállítása és a forgalmi adó. így alakult ki az ár, ami alá nem volt szabad menni. Ez alól kivétel volt a raktárosoknak adható 10-15% kedvezmény. A Polgári gyártmányait illetően külön kiemelték, hogy áraik nem lehetnek alacsonyabbak a Nyugat-magyarországi árainál, kivéve, ha azok magasabbak, mint a fővárosi gyárak által 1924-ben kötött megállapodásban rögzítettek. Adóemelésnél, új adónem bevezetésénél automatikusan emelkedhettek az árak. Az ármeghatározás nem vonatkozott arra a területre, ahol valamelyik félnek „regie" raktára

82 volt és megszűnt ott, ahol a Polgári ilyet létesített. Ilyen helyeken eseti megegyezések megkötését írták elő. Megállapodásellenes cselekménynek számított a hátralékok elengedése, a hitelnyújtás, ha a kamat nem magasabb legalább 6%-kal a MNB váltóleszámítoló kamatánál, de a kamatokat időnként közösen állapították meg, az ingyenes jégadás, a fuvarkedvezmény, a csöppsör engedélyezése, a berendezési tárgyak ár alatti át- vagy a használatba adása és minden vagyoni jellegű szolgáltatás, kivéve a sörmérő készülékeket, illetve a raktárosoknak átadott sörfejtőket. Regie vagy rezsiraktárak = a gyár saját tulajdonában és kezelésében lévő raktár. 504