Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

megüresedett helyre tört be szerintük a sör. Ugyanakkor olyan területeken is alakultak új társaságok, ahol a filoxéra csak később jelent meg, illetve azokon az országrészeken is, ahol soha nem volt jelentős a szőlőművelés. A filoxéra pusztításán kívül valószínűleg közrejátszott az is, hogy az 1867. évi kiegyezést követő gazdasági fellendülés a malomipar után elérte az élelmiszeripar „alsóbb" ágazatait is. Az említett gazdasági fejlődés és a 19. század végi népességnövekedés piacbővítő hatása erre az időre már éreztette hatását, nem beszélve a városiasodás-polgárosodás ízlés átformáló hatásáról. Ebből egyes pénzügyi emberek azt a következtetést vonták le, hogy a sörkészítés jövedelmező üzlet, érdemes a meglevő üzemeket bővíteni, újakat alapítani. Ehhez tőkekoncentrációra volt szükség, amelynek legkézenfekvőbb és akkoriban legdivatosabb formája a részvénytársaság alapítása volt. Több helyen azonban nem jól mérték fel a lehetőségeket. Az említett társaságokból az alapítások után egy-másfél évtizeddel, mindössze öt tudott nyereséget felmutatni (Nagykanizsa, Nagymihályi, Nyitra-Malátagyár, Poprád, Turócszentmárton), de ezek közül csak a termékeinek többségét külföldön értékesítő nyitrai üzem adott folyamatosan nagyobb osztalékot. A többit súlyos, nemegyszer többszázezer koronás adósságok terhelték. Az eredménytelenséget a kormány adópolitikájának számlájára is írták, a korábbi sörgyártást terhelő adók mellett ugyanis bevezették a sör-adópótlékot is." A cégek - a verseny miatt - nem merték az árak emelésével a vásárlókra hárítani a megemelkedett költségeket, hanem e helyett a termelést csökkentették. A kormány nem volt hajlandó csökkenteni a terheket, de a pénzügyminiszter miniszter javaslatára a nagy fővárosi gyárak 1902-ben kartellszerződést kötöttek, amelyben felosztották az értékesítési körzeteket és a viszonteladókat, megállapították a gyártandó mennyiségeket, a hitelfeltételeket és az árakat.

12 A megegyezés után az árak a korábbi 14-20 koronáról 35-50 koronára emelkedtek,

13 mely jelentős áremelkedés is hozzájárult az 1900-as évek elejének fellendüléséhez. A budapesti nagy magáncégek is kénytelenek voltak ebben az időszakban külső tokét bevonni a további fejlesztésekhez, és így alakult meg a Dreher Antal Sörfőzdéi Rt. 1905-ben (Dreher) és a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt. 1907ben (Haggenmacher). A legnagyobb befektethető tőkével rendelkező bankok az 1900-as évek elejétől egyre nagyobb arányban vettek részt az üzemek fejlesztésében. A Kőbányai Polgári Sörfőző Rt. (Polgári) alapításában részt vett a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank és a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank (MLésPB). Előbbi felszámolása miatt tovább nem játszott szerepet, de utóbbi 1907-ben részt vett a tőkeemelésben. A Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. (MBésK) a Temesvári Polgári Sörfőzde Rt. és a lippai Szent György Magyar törvénytár. 1899. évi törvényezikkek. Jegyzetekkel ellátta Márkus Dezső. Bp., 1900. 185. p. Hektoliterenként és cukorfokonként 80 f. Gallatz - Kozma, 1997. 415. p. Berend T. Iván - Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon, 1848-1944. 3. kiad. Bp., 1978. 126. p. 488