Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Peter Krajasich: Közös örökségünk - az önkéntes tűzoltóság. Életrajzi adalékok az önkéntes tűzoltóság történetéhez

SENDLEIN JÁNOS A Pozsonyi Önkéntes Tűzoltóság főparancsnok-helyettese Sendlein János 1847-ben, Ligetújfaluban született. Iskolát szülőhelyén és Pozsonyban végezte, majd 1862-től esztergályos tanonc volt nevelőnagyapjánál, akinek halála után nevelőapjánál folytatta és fejezte be tanulmányait. Esztergályos segédként először Németországba ment. Hosszabb ideig Breslauban dolgozott, ahonnan nevelőapja halála után, 1870ben hazatért, és átvette annak dohányáru-kelléküzletét. 1872-ben a 25 éves Sendlein az üzlet mellé egy Pozsony környéki, kiterjedt meggyültetvényre is szert tett, mégpedig azzal a céllal, hogy üzemszerűen dohányáru-kellékeket készítsen. Ebben az évben Sendlein úgy döntött, hogy tényleges tűzoltóként a Pozsonyi Tűzoltóság kötelékébe lép, és át is vette az egyik pumpakezelő helyét. Háromévnyi intenzív gyakorlás után elérte, hogy csővezetővé nevezzék ki. E feladatot Sendlein olyan tapasztalattal, kitartással és mesteri ügyességgel látta el, hogy 1881-ben a tűzoltó-parancsnokság elhatározta, hogy kinevezik őt főparancsnok-helyettessé. Sendlein szeretetreméltó természete, következetes és céltudatos irányítási stílusa, valamint bajtársias gondolkodása gyorsan közkedveltté tették őt a tűzoltók között, és kivívta Pozsony város egész lakosságának szimpátiáját. Tehetsége, ügyessége és a különböző ünnepélyek megszervezésénél tanúsított nagy találékonysága segítette aktív szolgálatában. Amikor az 1880-ban Pozsonyban megrendezett V. Magyar Országos Tűzoltónapon határozat született az új formaruha bevezetéséről, ez csak nagyon lassan történt meg. Sendlein közmondásszerűen fogta „a kalapját" és adományokat gyűjtött a pozsonyiak között, és az így létrehozott alapból formaruhát készíttetett a kevésbé jómódú tűzoltóknak. Ezek a tűzoltók kézfogással biztosították őt és az egyesületet hűségükről és áldozatkészségükről. Amikor a Vöröskereszt Egyesület azon felhívása, hogy alakítsanak „egészségügyi telepeket", Magyarország tűzoltóihoz megérkezett, Sendlein azonnal rendelkezésre állt. Saját költségén Budapestre ment tanulni, és visszatérése után felállította a „tűzoltó egészségügyi telepet", amelynek a Magyar Vöröskereszt Egyesület „XXXII. egészségügyi telepének szállítmányozó parancsnokaiként élére állt.

6 IWFZ 1885. Nr. 9.1. p. 451