Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években
kell fizetni Magyarországon. Az uralkodó azzal kívánta elfogadtatni az 1822. november l-jétől esedékes adóemelést, hogy egy másik, ugyancsak 1822. augusztus 13-án kiadott rendeletében az adó egy részének elengedését ígérte az 1823. és 1824- adóévekre. A királyi leiratokat Zala megye 1822. október 15-ei közgyűlésén olvastatta fel, és ajánlotta elfogadásra a főispáni helyettes, ám a közgyűlés megtagadta a két és félszeresére emelt hadiadó ezüstben történő beszedését. Nyilatkozatukban emlékeztettek rá, hogy az állandó katonaság felállítása óta elfogadott törvények, különösen az 1715:8. és az 1791:19. tc-ek, valamint az uralkodónak az 1796., 1802., 1805., 1807., 1808. és 1812. években az országgyűléshez intézett leiratai is garantálják, hogy az adó felemelése vagy csökkentése az országgyűlés jogköre, az nem tartozhat a vármegyékre. Ha elvi - jogi - akadályai nem lennének az adó ezüstben történő beszedésének, gyakorlatilag akkor is kivihetetlen lenne, mert az adózó népnek - szólt a zalai közgyűlés érve - nincs pengőpénze (ezüstpénze), sőt még papírpénzben is olyannyira szűkölködik, hogy a katonaság tartására szolgáló adót már papírpénzben sem tudta befizetni, dacára minden ösztönzésnek és elrendelt végrehajtásnak. Zala megye közgyűlése meggyőződését fejezte ki, hogy a különféle terhek által már korábban is elnyomott, és megélhetését csak szűkösen biztosítani képes adózó nép semmilyen módon nem lesz képes ezüstpénzben fizetni a megemelt adót, annál is inkább, mivel elég gondot okoz neki a só felemelt árának kifizetése is. Mivel pedig az utat, módot és eszközöket megtalálni, hogyan juthat az adózó nép ezüstpénzhez, és az adózók nagyobb jövedelemhez, a hivatkozott törvények szerint is az országgyűlés dolga - és egyébként is az országgyűlés az egyetlen biztos „eszköz" a királyi rendeletek teljesítéséhez -, ezért Zala megye ismételten az uralkodóhoz fordult feliratával, hogy a király minél előbb hívja össze az országgyűlést, addig pedig a hadiadó fizetési módja maradjon a régiben, és a törvényhatóságok mentesüljenek a rendeletek végrehajtása alól. 24 A zalai feliratra küldött uralkodói válasz, csakúgy, mint az újoncozás tárgyában kiadott újabb királyi rendelet Zala megye 1822. december 16-ai közgyűlésén került napirendre. Amadé Antal gróf e közgyűlésen már nem csupán főispáni helyettesként, hanem egyben a korábban megtagadott újoncozás végrehajtásával 1822. október 25-én megbízott királyi biztosként jelent meg. 25 Amadé a megbízólevél kihirdetése után felolvastatta az uralkodó által ugyancsak október 25-én kiadott, és Zala megyéhez intézett leiratot, amely felszólította a megye tisztviselőit, hogy engedelmeskedjenek a királyi biztos parancsának. Amadé igyekezett meggyőzni a közgyűlést, és hosszasan érvelt az uralkodói rendeletek végrehajtása mellett. A jelenlevők azonban egyértelműen leszögezték, hogy az ország törvényes alkotmányának sérelme nélkül a kívánt újoncoknak kiállítását meg nem ajánlhatják. Álláspontjukról feliratot határoztak az uralkodóhoz, és ismételten kérték az országgyűlés összehívását. A királyi biztos ezek után előbb érvekkel, majd pedig nyílt fenyegetéssel igyekezett rábírni a közgyűlést a királyi rendeltek végrehajtására, és óva intette a zalai rendeZMLMkgy. jkv. 2135-2136/1822.; Ferenczi, 1904. 68-69. p. ZMLMkgy. jkv. 2454- 2455/1822. 391
