Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Norbert Frank: A kőszegi uradalom birtokviszonyai 1802-ben

NORBERT FRANK A KŐSZEGI URADALOM BIRTOKVISZONYAI 1802-BEN BEVEZETÉS A jelen tanulmány alapjául szolgáló adatok sokasága és sokrétegűsége miatt,

1 valamint a könnyebb áttekinthetőség kedvéért sok adatot táblázatokba foglalva adunk közre, megteremtve ezáltal a jobb összehasonlítás lehetőségét. A rendelkezésre álló terjedelmi keretek korlátozottsága miatt eltekintettünk a kőszegi uradalom történetének ismertetésétől, és az alábbiakban inkább egy, az uradalom gazdasági helyzetéről 200 évvel ezelőtt készült pillanatképet szeretnénk az olvasó elé tárni. Az uradalom az általunk vizsgált időszakban már több mint 100 éve Esterházy hercegi tulajdon volt. A tanulmány segítségével utalni szeretnénk a mai Burgenland és Nyugat-Magyarország szoros Összetartozására és egykori közös történelmére, hiszen a kőszegi uradalomhoz egykoron olyan falvak tartoztak, amelyek egyik része ma az osztrák-magyar államhatár innenső, másik része pedig túlsó oldalán fekszik. A KŐSZEGI URADALOM A kőszegi uradalom 1690-ben került Esterházy herceg tulajdonába.

2 Az uradalom központja Kőszeg vára volt. A város maga - amely csakúgy, mint Kismarton 1648 óta szabad királyi városi ranggal rendelkezett - az uradalmon belül enkláve volt. A kőszegi uradalomhoz 1802-ben a következő községek tartoztak: Locsmánd mezőváros, a kozári majorság és a falvak Nagyasszonyfa, Nagygeresd vagy Németgencs, Ludad, Nagypöse, Lukácsháza, Doroszló, Olmód, Kiszsidány vagy Németzsidány, Alsószakony, Felsőszakony, Frankó, Micske és Nagybarom. A kőszegi uradalom személyi állománya 1802-ben: Felügyelő Lukinics Mihály Ügyész Szluha jános Tiszttartó Nigst Ignác Mérnők Zwitkowitsch Sándor Kasznár Gräftner Ferenc Sáfár Lábos Ferenc Ügyészi írnok Szluha Ferenc Ezen tanulmány forrásaként „Herceg Esterházy kőszegi uradalmának állapota és leírása az 1802. évből" szolgált. (Magyar Országos Levéltár P 112. Esterházy család hercegi ága levéltára. Leltárak nr. 225.) Erről lásd Johann Seedoch ebben a kötetben megjelenő publikációját. 321