Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Rudolf Kropf. Kézművesség és földesúri birtok a szalónaki uradalomban

termelés fokozására törekedtek. Batthyány Tivadart kivéve - akik a Bécsújhely mel­letti Lichtenwörth-Nadelburgban vasmanufaktúrát működtetett, a Kőszegi-hegység­ben pedig támogatta a bányászatot - alig lehet az iparosítás kezdeteinek nyomára buk­kanni. Batthyány József Sándor 1805. december l-jén egy kőedénygyár létesítésére kö­tött szerződést Martin Richterrel, a tervezett üzem vezetőjével, mely terv azonban fel­tehetően nem valósult meg, legalábbis nincsenek további adatok a gyár működésére vonatkozóan. 42 Az egyetlen kivételt, a 17. század közepén a Szalónak melletti Szaló­nakhután alapított üveghuta jelentette, amelyet 1845-ben történt megszűnéséig az egyik üvegfúvó-mesternek adtak haszonbérbe. Batthyány (II.) Zsigmond és fia Miksa, továbbá ezek szomszédai azzal próbál­koztak, hogy a szalónaki uradalom jövedelmeit ipari műhelyek, kiváltképpen malmok, később mészárszékek megszerzésével, majd pedig azoknak mesterek vagy más iparűzők számára történő haszonbérbe adásával növeljék meg, mivel a pénzben befolyó úrbéri bevételek már kisebb jelentőségűek voltak. Feltűnő, hogy az üveghuta, a malmok és a mészárszékek bérleti összege 1770 és 1834 között olyannyira megnőtt, hogy az urada­lom pénzbeli bevételei többnyire az ipari létesítmények haszonbérbe adásából eredtek. A kézműipari termelés csaknem teljesen a vásárlási kör igényeinek kielégítésé­re irányult. A céhek többségét a molnárok, a mészárosok és a pékek mellett elsősorban a szabók, a csizmadiák és a szűcsök adták. Paulinyi Ákos szerint 1777-ben Magyarorszá­gon a céhes mesterségek csaknem egyharmada ezek közül az iparűzők közül került ki. 43 Sok kézműves számára az iparűzésből származó jövedelem nem volt elegendő a megélhetéshez, így az ipar csak mellékfoglalkozás lehetett. Azon földesúri jobbágyok számára, akik iparűzők voltak, az uradalommal való közvetlen kapcsolat különösen fontos volt. Sok jobbágy arra törekedett, hogy bekerüljön az uradalom udvartartásának azon köreibe, ahol pékinasként, lovászfiúként vagy más szolgálószemélyzetként dolgoz­va, „állást" szerezzen magának. Sok kézműves teljességgel az uradalmi udvartartástól kapott megbízásoktól függött, és nekik a földesúr számára végzett munka azt az esély hordozta, hogy a Batthyány család szolgálatában dolgozva megélhetésük jelentős részét gyakran évekre biztosítani tudják. (Fordította; iß. Bariska István) 42 BLAHSBV-146-147. 43 Paulinyi, 1993. 940. p. 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom