Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Solymosi László: Szabadság és szolgaság Szent István korában

A magyar társadalmi viszonyoknak, érdekeknek a jogi felfogás és szemlélet felelt meg a leginkább. A latin ellentétpár magyar megfelelője (szabad - szolga, szabadság - szolgaság) szláv eredetű jövevényszavaink legrégebbi, minden bizonnyal honfoglalás utáni rétegébe tartozik.

14 Korábbi magyar változatát nem ismerjük. A török eredetű bő ~ bőség, illetve az ismeretlen eredetű ín ~ ínség szavaink közül legfeljebb az utóbbiak hozhatók kapcsolatba a szolgasággal.

13 A jelenség azonban ismert volt a magyarság előtt, a jogi felfogás és tagolás nem volt idegen tőle. A magyarság már a honfoglalás előtt megismerkedett a rabszolgasággal. Dzsajháni bokharai tudós szerint 870 táján a magyarok a szlávok ellen vezetett hadjárataik során rabszolgákat zsákmányoltak, akiket a fekete-tengeri Keres kikötőjében tartott vásárokon bizánci kereskedőknek adtak el.

16 A honfoglalás során, majd az azt követő hadjáratokban számos rabszolgát szereztek.

17 Végül az Árpádok egyeduralmának kiépítése, a 10. század folyamán és all. század elején többnyire együtt járt a legyőzöttek alávetésével. Szent István kisebb legendája szerint az uralkodó bizonyos esetben a levert lázadókat és utódaikat - legalábbis egy időre - szolgákká tette.

18 Máskor lehetőséget hagyott a szolgaság elkerülésére. A veszprémvölgyi apácák birtokairól távozniuk kellett azoknak, akik nem akartak a monostor fennhatósága alatt élni.

19 Szent István törvényeiből kiindulva a szabadság, mint középkori társadalom- és jogtörténeti kérdés régóta foglalkoztatja a kutatást. A 20. század elején Erdélyi László és Tagányi Károly között jelentős vita bontakozott ki az Árpád-kori szabadság mibenlétéről.

20 A probléma iránt különösen érzékeny német történetírás (Gemeinfreiheit, KöA magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Ffíszerk. Benkő Loránd, (továbbiakban: TESZ) 3. köt. Szerk. Kubínyi László, Papp László. Bp., 1976. 641-642., 777-778. p.; Vö. Pais Detső: A búcsú és a .szabad. = Magyar Nyelv (továbbiakban: MNY) 1956. 3. sz. 265-271. p.; Vő.; A szabad helynévi alkalmazásához. = MNY 1957. 1. sz. 52-66. p. 15 TESZ 1. köt. Szerk. Kiss Lajos, Papp László. Bp., 1967. 356-357. p., 2. köt. Szerk. Kiss Lajos, Papp László. Bp., 1970. 208., 218. p.; Vö.: Györfry, 1977. 16., 415., 462., 467-484., 488-490., 582. p. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Sajtó alá rend. Györfry György. Bp., 1986. 88-89. p. Györffy György: Honfoglalás, megtelepedés és kalandozások. In: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Bartha Antal, Czeglédy Károly, Róna-Tas András. Bp., 1977. 145-146. p. Pilgrim passaui püspök a behurcolt keresztény foglyokról szól. Kristó, 1999. 25. p. Szentpétery, 1938. 395. p.; Vö.: Gerics József: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. Bp., 1961. (továbbiakban: Gerics, 1961.) 9-19. p. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Uj sorozat; 22.) Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Fontes Byzantini históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Árpád descendentium. Összegyűjt., ford., bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Moravcsik Gyula. Bp., 1984- 80. p. Az 1067 táján készült százdi alapítólevél is hasonló lehetőséget biztosított az egyik birtok lakóinak. Diplomata Hungáriáé antiquissima. Vol. 1. Ab anno 1000 usque ad annum 1131. Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Adiuverunt Johannes Bapt. Borsa, Franciscus L. Hervay, Bernardus L. Kumorovitz et Julius Moravcsik. Bp., 1992. 184. p.; Vö.: Gerics, 1961. 12-13. p.; Kristó Gyula; Szent István pécsváradi okleveléről. In: „Magyaroknak eleiről." Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc. Szeged, 2000. 320. p. Erdélyi László: Arpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései. Klny. a Történeti Szemle 3/1914., 4/1915. és 5/1916. évfolyamából. Bp., 1915. kül. 77-91. p.; Tagányi Kámly. Felelet dr. Erdélyi 30