Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Wolfgang Gürtler: Adatok a mai burgenlandi és a kőszegi kézművesek kapcsolataihoz

azaz Fülöp, aki 1672-től 1676. szeptember 27-éig egy kőszegi szűcsmesternél, Horváth Andrásnál tanuk. Egy későbbi példaként említhető egy olyan tanonc - Zumpsch(?) Mihály - aki őri születésű zsinórkészítő tanonc volt, és akinek a vasárnapi iskola látogatásáról szóló igazolását 1829. január 9-én Kőszegen állították ki. A csupán kevés iparágban fennmaradt, és némely esetben nyilvánvalóan csak nagyon hiányos „beírókönyvek" feldolgozása számos további példával szolgálna. Néhány legénynek azonban nyilvánvalóan előírták, hogy ne egy földesúri, hanem egy városi céhben tegye le a mestervizsgát. Ennek okai természetesen már nem állapíthatók meg, amelyek azonban lehettek gazdaságiak - részvételi lehetőség a hetivásáron - csakúgy, mint személyes természetűek, például a másik céh mesterei iránti ellenszenv. így lett a vágodi Lackner János 1797. június 25-én, valamint a locsmándi Jany János 1844- január 14-én mesterként tagja a kőszegi szabócéhnek. Ezek mellett további példák is említhetők. A feudalizmus időszakában a városi polgárjog megszerzése - a személyes szabadság meglévő korlátai ellenére is - nem csak gazdasági megfontolásból volt kívánatos, ám a városok nyilvánvalóan abban voltak érdekeltek, hogy polgáraik számát a „bevándorlás" révén állandósítsák, vagy adott esetben növeljék is. Kőszeg polgárkönyve

3 évszázadok folyamán a polgárfiak vagy a helyben születettek mellett rögzítette azokat, a kívülről érkezett személyeket, akiket felvettek a polgárok közé. Legtöbbször - hogy egy manapság szokásos kifejezéssel éljünk - „kvalifikált bevándorlódról volt szó, közöttük kézműves mesterekről és legényekről. Utóbbiak olyan személyek voltak, akik azzal a szándékkal érkeztek, hogy céhes mester özvegyével vagy leányával kötnek házasságot. E feltételezéseket eddig nem állt módomban ellenőrizni. 1758. október 3. és 1826 vége között legalább - azért legalább, mert nincs kizárva, hogy egyet vagy többet nem vettem észre, és emellett nem minden esetben tüntették fel a foglalkozást - 85 kézműves legényt vagy mestert vettek fel Kőszegen a polgárok sorába. Ezek a következők voltak: 1758. október 3.: Weber Pál, Locsmánd, takácslegény, evangélikus 1759. március 9.: Putz Ádám, Borhegy, bognárlegény, evangélikus 1762. január 22.: Sybok Ádám, Városszalónak, mészároslegény, akatolikus 1765. június 7.: Has Mátyás, Városszalónak, borbélylegény, katolikus 1766. április 8.: Lehrl József, Kabold, csapólegény, katolikus 1766. július 3.: Teiffel Keresztély, Városszalónak, szabó, evangélikus 1767. május 19.: Graisnger János, Vörösvár, németszabó-mester, katolikus 1768. augusztus 1.: Gabriel János, Rendek, szűcsmester, katolikus 1769. április 14-: Schlegel Pál, Locsmánd, csapólegény, evangélikus 1772. március 10.: Czetl Ferenc, Répcebónya, németvarga-legény, katolikus 1772. április 4.: Szapolt János, Városszalónak, mészároslegény, evangélikus 1773. január 30.: Maininger József, Kabold, kovácslegény, evangélikus 1773. február 16.: Koglmann György, Hárspatak, posztókészítő-legény, evangélikus Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltára. Kőszeg város tanácsának iratai. Polgárkönyvek 1. köt., 1651-1764.; 2. köt., 1764-1947. 296