Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Wolfgang Gürtler: Adatok a mai burgenlandi és a kőszegi kézművesek kapcsolataihoz

WOLFGANG GURTLER ADATOK A MAI BURGENLANDI ÉS A KŐSZEGI KÉZMŰVESEK KAPCSOLATAIHOZ A Magyar Királyságban - amely nagyszámú piachellyel és viszonylag kevés várossal rendelkezett - éppen utóbbiak bírtak nagy jelentőséggel, kiváltképpen akkor, ha azok - miként Kőszeg - még szabad királyi városi rangra is „emelkedtek".

1 Nem csupán heti és országos vásáraik, hanem azért is, mivel azokban kézműves céhek működtek, és mert szoros gazdasági és személyi kapcsolatok jöttek létre a városok, valamint a közelebbi és távolabbi környék kézművesei között. Ám a 17. század közepéig, a földesúri céhek létrehozásáig, a vidéken, mezővárosokban, sőt falvakban élő mestereket, mint „vidéki" vagy „külső mestereket" a városi céhekbe „kebelezték be". Az alábbiakban néhány, a fentieket igazoló és Kőszeg várossal összefüggő példákat mutatunk be, remélve, hogy azok további kutatásokat inspirálnak. Ezek egyrészt egyes személyek, másrészt pedig a földesúri és a városi céhek közötti esetek. Az egyes személyek és Kőszeg város közötti kapcsolatok A céhes keretek között dolgozó egyes kézművesek és a Kőszeg szabad királyi város közötti kapcsolatokhoz tartozott egyrészt a képzés, a legényként végzett munka - vándorlás közben vagy olyan legényként, aki különböző okok miatt sohasem válhatott mesterré -, illetve a szabad királyi város valamely céhében „vidéki mester"-ként vagy „külső mester"-ként meglévő tagság, másrészt tartós betelepülés a városba, amely ideális esetben a polgárok sorába való felvételhez vezetett. Az földesúri céhek létrejötte előtt a tanoncok egy jelentős része a környező falvakból érkezett a városokba, és arányuk némely szakmában elérte az 50%-ot.

2 Később ez bizonyosan lecsökkent, mivel ekkor a mezővárosokban is képezték őket, ám nyilvánvalóan gyakran éppen a falvakból érkeztek az ifjak, és ha a megfelelő kapcsolatokkal ehhez két kézműves polgár volt szükséges - rendelkeztek, inkább a városokba, semmint mezővárosokba mentek tanulni. Erre egy korai példa a felsőőri Neybauer „Phälep", Erről lásd: Bariska hiván: Eisenstadt und Güns als königliche Freistädte. In: Forscher - Gestalter Vermittler. Festschrift Gerald Schlag. Hrsg. Wolfgang Gürtler, Gerhard J. Winkler. Eisenstadt, 2001. 17-32. p. (Wissenschaftlicher Arbeiten aus dem Burgenland; 105.) Domonkos Ottó: Die Entstehung und Verbindung der Zünfte. In; Altes Handwerk. Zur Geschichte des zünftigen Handwerks im nordwestpannonischen Raum. ELsenstadt, 1983. 13.p. (Burgenländischen Landesmuseum. Katalog Neue Folge; 24.) 295