Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között
mista és okkult bölcsességek tanításai és praktikái révén - már megérintettek, Henriette Louise Baronin Oberkirch számolt be híres memoárjában: „A 18. század végét a csodákba vetett hit iránti előszeretet szinte felfoghatatlan vágya jellemzi. • •. Minden bizonynyal korábban soha nem méltatták még oly sokan -, a komolyabb emberek körében is - figyelemre a rózsakereszteseket, a titkos mestereket, a prófétákat és azokat, akik csatlakoztak hozzájuk, mint most. A beszélgetések szinte csak kizárólag az alkímia, a mesmerizmus és a szellemjelenségek körül forogtak.'" 9 Hasonlóan írt August Friedrich Goué Az kőművesség egészéről című munkájában: „itt, Bécsben találsz a szigorú, a mérsékelt és a berlini rendszabályokon alapuló páholyokat, gyakorlatiast, vegyészetit és mágikust. ... Tudnod kell, hogy Bécsben figyelemmel vannak arra, hogy valaki ért-e a kémiához- Minden jómodorú embernek van saját laboratóriuma és alkímiával foglalkozó könyvtára. " 80 1786-ban Leopold Alois Hohffmann is a úgy vélekedett az Egy Biedermann levelei egy Bidermannhoz a bécsi szabadkőművesekről című írásában „... hogy minden páholyban van aranycsináló, szellemidéző, sőt kincskereső ... De nem csak balgák, hanem szélhámosok is vannak közöttük, akiket majdnem igazi aranycsinálóknak nevezhetnék, mert a hiszékenyek számlájára értenek ahhoz, hogy hogyan gazdagodjanak meg." 8[ Az ilyen fejleményekkel kapcsolatos kellemetlen érzés ahhoz vezetett, hogy egy megfontolt emberekből álló csoport Dietrichstein-Proskau herceg nagymesternél a különböző irányokat követő páholyok megreformálását és egységesítését sürgette. Ezt aztán felkarolta II. József is, akinek szemében már régóta szálkát képeztek a nemzeti csoportok szabadkőművesség leplébe burkolt titkos, különösen Hollandiában, Csehországban és Magyarországon lezajlott találkozói. A felfogás az volt, hogy a szabadkőművességnek áttekinthetőnek és ellenőrizhetőnek kellene lennie, és lehetőleg olyan emberek vezetése alatt kellene állnia, akik a császári házhoz és annak törekvéseihez feltétlenül hűségesek. Ezért a császár 1785. december 11-én kiadta legfelsőbb leiratát arról, hogy államában a szabadkőművességnek újjá kell szerveződnie. E rendelet - amelyet az egyes tartományi kormányok körlevélként terjesztettek - a követő hetekben törvényerőre emelkedett. „Mivel egy jól rendezett államban nem állhat fenn semmi bizonyos rend és irányítás nélkül .. ." 8Z , és „.. amennyiben a gyűlések magukra vannak hagyatva és nem állnak irányítás alatt, kicsapongásokba csaphatnak át, amelyek a hit, a rend és az erkölcsök számára károsak lehetnek..." 83 , ezért ő - ahogy azt II. József írta - elhatározta, hogy egy szabadkőműves-rendszabályzatot ad ki, hogy mindenek előtt a szemfényvesztést és a „zsebmetszést" megakadályozza. A császár ugyan felismerte „.. hogy ezek a szabadkőműves gyűlések valóban tettek ugyan jót a felebarátok érdekében, a szegénység és a nevelés ügyé' y Brauneis, 1996. 118. p. 80 Uo. 293
