Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között

Távollévő testvérek (valamennyien mester-fokban voltak): Gottlieb von Schmerzing báró, cs. kir. kamarás és a Nassau-Usingcn ezred ezredese Conrad von Einsiedel báró, a Jacquemin-ezred ezredese

63 Ferdinand von Laurencin gróf, a 2. karabélyos ezred lovaskapitánya Maximilian von Calisch báró, magánszemély

64 Friedrich von Calisch báró, magánszemély Carl von De Hojer báró, a 2. karabélyos ezred lovaskapitánya Joseph von Nimpsch gróf, a 2. karabélyos ezred lovaskapitánya

65 Carl von Rehbach báró, ezredes Anspach ezrednél

66 Siegfried von Kospoth báró, a 2. karabélyos ezred ezredese

67 Leopold von Herberstein gróf, a 2. karabélyos ezred hadnagya Mauritius von Kavanagh gróf, cs. kir. vezéró'rnagy

68 Franz von Hoditz gróf, az 1. karabélyos ezred ezredese

69 Joseph von Klebelsberg gróf, a 2. karabélyos ezred lovaskapitánya Johann Balthasar Marsfeld, a 2. karabélyos ezred lovaskapitánya A név helyesen: Karl von Einsiedl báró. Az kimutatásban szerepló' keresztnév valószínűleg tévedés. Szász nemesi családból származott, és 1777-ben alezredesként az 1. (Herzog Albert von SachsenTeschen) karabélyos ezredben szolgált. 1782 és 1789 között a Heinrich Freiherr von Jacquemin vértes ezred ezredese és ezredparancsnoka, amely 1780 és 1788 között Nagykanizsán állomásozott. Maximilian von Calisch báró az Ágostai Hitvallás Konzisztóriumának tanácsosa és ülnöke volt. 1786ban „Az újonnan megkoronázott reményhez" majd a „A titoktartáshoz" elnevezésű bécsi páholyok tagja volt, amely utóbbi 1788-tól a skót magasfokú páholy osztrák területi páholyának funkcióját gyakorolta. O volt az első területi nagymester. Lásd: Braunei.s, Walüier: Die Wiener Freimaurer unter Kaiser Leopold IL: Mozarts 'Zauberflöte' als emblematische Standortbestimmung. In: Studies in Music History presented to H. C. Robbias Landon on his seventieth birthday. Ed. Otto Biba, David Wyn Jones. London, 1996. (továbbiakban: Brauneis, 1996.) 124. p. Joseph Nimptsch gróf (1755-1838) a Bécsújhelyi Katonai Akadémiára járt, majd 1772-ben hadnagy, később a 2. (Erzherzog Franz) karabélyos ezrednél lovaskapitány lett, és így vett részt az 1788/1789. évi török hadjáratban. A Franciaország elleni, illetve a napóleoni háborúkban a trebbiai és a növi csatákban szerzett érdemeinek elismeréséül megkapta a Mária Terézia Katonai-rend lovagkeresztjét, és 1800ban vezérőrnaggyá léptették elő. 1808-tól altábornagy, 1827-től pedig lovassági tábornagy volt. Kari von Rehbach báró - Kajetan von Rehbach báró testvére - alezredes a 2. (Michael Graf Althann) karabélyos ezredben, majd 1778-ban a Markgraaf Christian Friedrich Anspach vértes ezred ezredese volt, amelynek 1783-tól 1790-ig ezredesi rangban az ezredkapitánya volt. Siegfried von Kospoth báró a 2. (Michael Graf Althann) karabélyos ezred tisztje, ahol 1783-től 1790-ig Moritz Kavanagh gróf ezredes utódaként ezredparancsnok volt. Az 1793. évi török hadjárat idején tábornokká léptették elő. Moritz Kavanagh von Ballyane gróf (?—1802) dragonyos tiszt volt, majd majd alezredesként áthelyezték az 1768-ban Sopron környékén felállított 2. (Michael Graf Althann) karabélyos ezredhez, ahol 1773 és 1783 között ezredparancsnok volt. 1783-ban tábornok, majd altábornagy lett, és 1786-tól a 4. vértes ezred tulajdonosa. Franz Hoditz gróf 1777-ben őrnagy, majd egy évvel később alezredes a Joseph Graf D' Ayasasa - 1779től Heinrich Freiherr von Jacquemin - vértes ezredben. 1784 és 1790 között ezredes és ezredparancsnok az 1. (Herzog Albert von Sachsen-Teschen) karabélyos ezredben. 1790-ben vezérőrnaggyá léptették elő. 290