Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között
bizonyos titokzatosság lengett körül, és amelyet a misztérium szintjére emeltek." 1 A páholyok zárt és védett világában a rendi korlátok eltűnése, az egyes ember a felismerés és a tudás segítségével végbemenő önfelszabadítása teheti lehetővé a „testvérekének, hogy odakint a nagyvilágban egy jobb és emberségesebb társadalmat és környezetet alakítsanak ki. Valamennyi „titkos társaság"-nak - amelyeket a „szabadkőműves" fogalom alá soroltak be - ez volt az egyik legfontosabb alapgondolata. Tagjaik a nemesség és a katonaság, valamint a felső- és az alsópapság soraiból kerültek ki, jóllehet XII. Kelemen pápa már 1738-ban az „In eminenti..." kezdetű enciklikájában a szabadkőművességet ünnepélyes egyházi átokkal sújtotta. A páholyok tagjai között voltak olyan személyek, akik a polgári rend soraiból kerültek ki - tudósok, hivatalnokok, művészek és kézművesek -, sőt néha alkalomadtán - az „általános felebaráti szeretet" értelmében - olyanok is, akik az egyes nemesi rangú páholytestvérek szolgaszemélyzetének sorába tartoztak. A páholyok 3 alapszabályait 4 a mély humanizmus - amelyet a szabadkőművesek „királyi művészet"-nek neveztek - és a tolerancia hatotta át, melyek később az emberi jogok proklamálásának szellemi alapját képezték, és „szabadság, egyenlőség, testvériesség" forradalmi eszményképében találták meg nyilvánvaló önkifejeződésüket. Az ehhez való utat önmagunk felismerése és „önmagunkon való állandó munkálkodás" nyithatja meg, mint ahogy ezt Gotthold Ephraim Lessing szabadkőműves párbeszédeiben megfogalmazta: „Mindenki szabadkőműves, aki kialakítja a maga életét, amellyel az egész emberi élet beteljesedésének mesterművéhez hozzájárulhat. Az emberiség javát nem szolgálja az, aki nem hozza ki magából azt, amivé válhat és amivé válnia kell."^ Ez azonban csak a szabadkőművesség egyik oldala volt, amelyet részben romantikus elképzelések, mítoszok és miszticizmusok itattak át. Az, hogy eközben sajnos mindenféle zavaros gondolatok is felmerültek - mindenekelőtt olyanok, amelyek az alkímia vagy asztrológia szférájában gyökereztek - és, hogy az egyik vagy a másik páholyban a szélhámosok és fantaszták szabad utat kaptak, azt eredményezte, hogy a kívülállók - leszámítva azt, hogy a forradalmi eszméktől önmagában is veszélyeztetve érezték magukat - gyakran kemény kritikával ékek velük szemben. A páholyban folyó „munka", a viták és a beszélgetések keretéül változatos, néha többértelmű szimbólumok és rituálék szolgáltak. Ezek a zsidó-keresztény képzeletvilágból származtak, és a Bibliáig - döntő részben az Otestamentumig - mentek Binder, Dieter Anton: Die diskrete Gesellschaft - Geschichte und Symbolik der Freimaurer. Graz, 1988. 25. p. A szabadkőművesek szövetsége és gyülekezési helye. Maga a fogalom, a „páholy" az angol „Lodge" szó németre fordítása, és eredetileg építési viskót jelentett, azaz egy építményt, amely az építőmunkások műhelye, tartózkodási- és gyülekezési helye volt. Az alapszabályt, vagy másként nevezve „Régi kötelességek"-et (Old Charges) John Herzog von Montague - Anglia akkori nagymestere - megbízásából 1723-ban James Andersen jegyezte le. A „Régi Kötelességek" képezték az egyes páholyok - néha helyi okokból eltérő - alapszabályainak alapját. Ezek 1725 után terjedtek át Angliából kontinensre. Először Franciaországba, majd 1737 után Közép-Európába. Bécsben az első szabadkőműves páholy 1742-ben alakult „A három kánonhoz" néven. Lennho//, Eugen: Die Freimaurer. Wien, 1929. (továbbiakban: Lennhoff, 1929.) 17. p. 278
