Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között

GERALD SCHLAG A MONYORÓKERÉKI „AZ ARANY KERÉKHEZ" SZABADKŐMŰVES PÁHOLY 1776 ÉS 1786 KÖZÖTT A 18. század közepén a Habsburg örökös- és koronatartományokban is széles körben terjedtek el a szabadkőműves gondolatok és mozgalmak, amelyek lelkesedéssel szívták magukba a felvilágosodás eszméit. Már a 17. században olyan gondolkodók, mint Francis Bacon, Rene Descartes, Thomas Hobbes és Gottfried Wilhelm Leibnitz, valamint John Locke 1687-ben megjelent Levél a toleranciáról és 1690-ben napvilágot látott Két értekezés az államról című munkái meghatározták az irányvonalakat. Az említett személyek befolyással voltak a nemesség műveltebb köreinek és művelt polgárság gondolkodására a 18. században, amelyet tulajdonképpen a „felvilágosodás korszaká"-nak' nevezhetünk. Az ember és az Isten kapcsolatának újra meg újra aktuális dilemmája, ezzel összefüggésben a hitvallások értékének problematikája, az empirizmus és a racionalizmus, a haladásba vetett hit és kétség, a tudományok emberiség fejlődésre gyakorolt jótékony befolyásáról való meggyőződés, illetve e meggyőződés radikális megkérdőjelezése, egy felvilágosult uralkodó utáni vágy és a népszuverenitás követelése - e korszak csupán néhány, ám óriási feszültséggel telített kérdései voltak. Nyílt vitájuk - bármennyire is égetőnek tűnt a művelt és filozófiai gondolkodású emberek számára - „veszélyes terep"-et jelentett, hiszen mindenki tisztában volt azzal, hogy az effajta gondolatok és viták forradalmiak, és mi több, a fennálló társadalmi rendet, sőt a tradicionális, és ezzel „szent" világ- és istenképet ingathatták meg. Arra, hogy ilyen vitákra csak bizalmas körben kerülhetett sor, mindenki számára, aki ezekben a vitákban részt vett, egyértelmű volt. Az ember csak ott, ahol biztos lehetett benne, hogy az elmondottakat bizalmasan kezelték és titokban tartották, ott engedhetett szabad folyást gondolatainak és véleményének. Az állami és az egyházi korlátokat túllépő összejöveteleiken maguknak személyes és diszkrét mozgásteret alakítottak ki, amelyet „... szándékosan egy A „felvilágosodás" fogalma - les lumiéres, enlightenment, illuminismo - a fény és a világossá válás metaforáját vette át. A felvilágosodás mindenekelőtt Németországban vált az ideológia központi kérdésévé, ahol például Immanuel Kant a korszak jellemzésére alkalmazta, természetesen azzal a megszorítással, hogy még nem egy „felvilágosult korszak"-ról van szó, hanem a „felvilágosodás" egyik korszakról, azaz egy folyamatban lévő folyamatról. Tehát a 18. század szellemi törekvéseinek egészét átfogó elnevezésként még a kortársak sem alkalmazták a kifejezést, a fogalom ilyen értelmű használata és meghatározása a 19. század óta használatos. 277