Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Herényi István: Nyugat-Magyarország a honfoglalás korában

Ugyanerre az időre esett Szentgotthárd telepítése 18 faluval. Ez magyar telepü­lésnek számít, csupán Kalindics és Csörötnek mutatnak szláv beütést. Ezután térjünk át Pribina fejedelemségére. Pribina a 9. század első felében Nyit­ráról menekülve kíséretével együtt került Blatniski gradra (Mosaburg). A fejedelemség határait csak hozzávetőlegesen tudjuk megadni. Területe északon a Rábánál, nyugaton a Kucsenitzánál, délen a Muránál, keleten pedig a Zala, Válicka vonalában volt. Nyitott volt a határ Karantánia felé, e részen valószínűleg több szlovén település volt. Kniezsa szerint „... am wahrscheinlichsten können wir eine kajkawisch-slowenische Schicht wahr­nehmen. Einen intensive Berührung des Ungartums (spräter) mit den Slowenen bezeuget. Diese intensive Berührung aber konnte anderswo alles in Pannonién stattfinden." 11 A Con­versio Bavariorum szerint, Liutprand érsek 850-ben, illetve Adelwin érsek 865-ben számos templomot szentelt fel Pribina birodalmában, és ezek túlnyomó többsége bajor nevet viselt. így a fejedelemség lakosságának nagy része bajor területről került ki (Sanditt, Ermperth, Salapiug, Mosaburg, Dudleipin, Ussitin, Buisuniza, Betrobia, Ste­piercen, Lindvolveschirichun, Kensi, Wiedhereschirienun, Issonnsgrimeschirichun, Deptaschrechirichun, Pladmineschirichun, továbbá Untimat, Ortahu, Wende, Spizzun, Termperh, Firkeze, Celle, Stradoch, Weritaes, Cuadtinaha, Mizzilich). Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy Ozun (Ostfiasszonyfa, Vasasszonyfa, Győrasszonyfa), valamint Varsány a Marcal mellett, Varsány Veszprém megyében ta­lán a hunokkal, vagy az avarokkal beköltözött, alán etnikum lehetett. Bár egyes törté­nészek általában elfogadott felfogása szerint az Asszonyfalvák királynői birtokot jelez­tek, ez azonban nem zárja ki, hogy előtte avar telepesek lakták azokat, sőt, hogy tele­pesek már a királynő előtt is alánok voltak. Az Asszonyvásár helynév igencsak emlé­keztet Jászvásárra. 12 Nem vitatható, hogy a nyugat-magyarországi térületeken, de má­sutt is a Kárpát-medencében, maradtak őslakosok, akik az évszázadok folyamán össze­olvadtak a magyarsággal. Bár éppen területünkön nem hagyható figyelmen kívül Teotmár salzburgi érsek 900-ban a pápához írt levele. Az érsek tudomása szerint a magyar-morva seregek Pan­nónia nyugati részét teljesen elpusztították. Ez az értesülése valószínűleg csak a vezető rétegre vonatkozhatott, hiszen az új hatalomnak is szüksége volt dolgozó szolgákra. 13 Láttuk az előzőekben, hogy 875-ben az avarok még sértetlenül lakták a Carnuntum és a Savaria közötti területet, Pribina fejedelemsége pedig ekkorra megszűnt. Költő László régész vörsi feltárása a régészet eszközeivel megállapította az avar-magyar együttélést. Sokkal vitatottabb kérdés a magyarok megtelepedése a Kárpát-medencében. A törzsek, nemzetségek elhelyezkedését az ország területén ma sem tudjuk teljes bizo­Segédkönyv a szlavisztikai szemináriumi gyakorlatokhoz. Kniezsa István válogatott írásaiból. Vál. és az előszót írta Kiss Lajos; szerk Kiss Lajos, Nyomárkay István. Bp., 1994. 189. p. 12 Herényi, 1996. Ozun-Asszony: 74, 85., 89., 116-117., 126., 149., 251. p.; Varsány: 29., 45-46, 51., 78., 111, 128, 133-134, 138, 166, 260, 263, 272, 274, 291-293, 299, 303, 310-311, 338, 385­386, 388-389, 405, 418. p. 13 UBBBd. 1.20/900. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom