Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Tóth Attila: Ellenreformáció, abszolutizmus és a városok. Kőszegi tisztújítások 1672 és 1681 között

ledkezett erról a dologról. A plébános kérését a tanács teljesítette, és Somogyi István lett a fiskus.

37 Ha a választások eredményét a városnak küldött királyi utasítás „fényében" vizsgáljuk, megállapítható, hogy eló'írásainak legfontosabb pontjai teljesültek, sőt a katolikus pap fellépésének köszönhetően még azt is sikerült elérni, hogy a fiskus is katolikus legyen. Azonban a város és a kamara továbbra sem jutott dűlőre a nótárius személyének kérdésében. A biztos és a város közötti vitából két dolog derül ki. Egyrészt a Kőszegen élő katolikusok között nem volt megfelelő személy, aki ezt a posztot betölthette volna, másrészt a protestánsok nem nagyon akarnak lemondani erről az igencsak fontos városi hivatalról. Ha a protestánsok oldaláról vesszük szemügyre a tisztújítást, akkor a fentebb vázolt kép már nem olyan egyértelmű". A községnek az a törekvése nem sikerült, hogy a biztos által is alkalmatlannak tartott Peter Schäflert ültesse a bírói székbe. Ez részben Ghillányi fellépése, részben pedig a magyar község meghátrálásának következménye volt. Ez egyébként ismételten alátámasztja azt a megállapítást, hogy a kamara céljának megvalósításához nemigen talált megfelelő személyeket a városokban. Peter Schäfler ügye ismét szakadáshoz vezetett a választópolgárság német és magyar része között. Ez a jelenség más városokban is előfordult, a városokban élő „etnikumok" között különösen éles viszony alakult ki a Felvidéken, ahol nem egy esetben szlovákok, magyarok és németek versengtek egy-egy magisztrátusi hely vagy hivatal betöltéséért. A közöttük feszülő ellentéteket a vallási hovatartozás még tovább mélyítette. Az 1674évi kőszegi választások alkalmával az is bebizonyosodott, hogy egy egységes községgel szemben Ghillányi már tehetetlen volt. Ezt példázza Fairant János tanácsba való bekerülése. A választások során lezajlott még egy olyan esemény, amelyről külön is érdemes szót ejteni. Ez pedig a katolikus plébános beleszólása volt a város közigazgatási életébe. Ilyen, vagy ehhez hasonló esetet a korábbi évekből származó források nem említenek. KÍSÉRLET AZ ÖNÁLLÓ RESTAURÁCIÓS ÉS BÍRÓ VÁLASZTÁSI JOG MEGVÉDÉSÉRE A kamara jelöltjei Az 1672 és 1674 közötti időszak vizsgálatának egyik tanulságaként megállapíthatjuk, hogy a magisztrátusok „katolizálását" nem egy esetben hátráltatta, hogy a városokban élő katolikusok között kevés alkalmas személy volt. A Pozsonyi és a Szepesi Kamara ezt a problémát egyaránt úgy próbálta orvosolni, hogy a városi hivatalokba polgárjoggal nem rendelkező személyeket ültettek. Ez a tendencia az 1675 és 1682 közötti években is folytatódott. Az 1675. évi kőszegi tisztújításra nem küldött biztost a kamara, ám a következő évi választásra már nem mulasztotta el delegálni képviselőjét. Az Eiszfort Tamás révén a városhoz eljuttatott utasításokban a kamara már konkrét személyeket nevezett VaML KFL Prot. 1670-1674. 674-675. p. 221