Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Tóth Attila: Ellenreformáció, abszolutizmus és a városok. Kőszegi tisztújítások 1672 és 1681 között
város még egy kísérletet tett a büntetés elkerülésére, követei azonban azzal a hírrel tértek vissza, hogy a kamara csak akkor tárgyal a várossal a büntetés eltörléséről, ha a kőszegiek által alkalmasnak ítélt tizenhárom katolikus helyet kap a magisztrátusban. Július 6-án új választást tartottak, melyek során négy katolikus bekerült a belső, kilenc pedig a külső tanácsba. 15 Kőszeg igyekezett minél előbb tudtára adni a kamarának és a fiskusnak az újabb tisztújítás eredményét. Horváth György kamarai tanácsos és Majláth Miklós koronaügyész ígéretet tett arra, hogy javasolni fogják a győri püspöknek, az esztergomi érseknek és Kollonich kamarai prefektusnak a büntetés eltörlését. Ugyanakkor Széchenyi György győri püspök a büntetés eltörlése fejében szerette volna, ha minél előbb rendeződik a kőszegi plébániához tartozó javak ügye. Horváth és Majláth tolmácsolták még Széchenyi püspök azon fenyegetését is, hogy vigyázzon a város, mert a magyar templom nem sokáig marad a protestánsok birtokában, és ő azt szeretné, ha a következő tisztújítás alkalmával a magisztrátusban a helyek felét katolikusok kapnák meg. 16 A templom javainak átadásáról Pálffy Tamás kancellár már 1671. november 9-én rendelkezett, de ezt akkor a magisztrátus nem teljesítette. 17 A megváltozott helyzetben azonban nem lehetett tovább halogatni az ügyet. Az 1672. október 2-án létrejött szerződésben a város kegyúrként vállalta, hogy átadja a templomhoz tartozó kegyszereket, a templom és az iskola tatarozását. Ekkor rögzítették a plébánosnak és ez iskolamesternek járó természetbeni juttatásokat is. Ugyanakkor a felek nem tudtak megegyezni a plébános fizetésében, és a lelkészi teendők után járó összeg nagyságában. A város sokallotta a katolikus pap által kért 150 ft-os fizetést, és csak 120 ft-ot akart adni. 18 Úgy tűnik, a város és a plébános közötti vitában Kollonich kívánt döntőbíró lenni. A kamaraelnök a következőt javasolta: „Adjanak annyit a plébánosnak is, mint egy prédikátornak .. ." 19 . A másik kényes kérdés a lelkészi teendők - esketés, keresztelés, temetés - után járó összegek nagysága volt. A város ebben a kérdésben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a plébános nem kívánhat többet a katolikusoktól, mint a prédikátor az evangélikusoktól. Ugyanakkor a város azt továbbra sem vállalta, hogy a katolikus pap káplánt fogadjon, mert nincs rá pénze, és a katolikusok egyébként is kevesen vannak. 20 „... a tisztek megosztatnak ..." Az előző évi választások és Széchenyi György fenyegetése nyomán a kőszegiek joggal számíthattak arra, hogy a kamara az 1673. évi tisztújításra is biztost küldet. A választások menetének ellenőrzésével és a királyi utasításban foglaltak végrehajtásával a kamara ismét Ghillányi Györgyöt bízta meg. Arról, hogy a város nehogy az előző évihez ha15 VaML KFL Prot. 1670-1674. 386-388. p. 16 VaML KFL Prot. 1670-1674. 390-391. p. Fauler Gyula: Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése, 1664-1671. 2. köt. Bp., 1877. 102. p. 18 Chernél, 1878. 102. p. Ld. 20. sz. jegyzet VaML KFL Kőszeg város tanácsának iratai. Acta Miscellanea. Instructiones 1660-1684-, 1670 körül. 218
