Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Dominkovits Péter: Egy 17. századi Vas vármegyei alispán: felsőkáldi Káldy Péter

társadalmához kötó'dtek: elsó'sorban Vas, Veszprém, Sopron, de töredékbirtokokkal még a szomszédos törvényhatóságokban is érdekeltségekkel rendelkeztek. Felsőkáldy Káldy (I.) Ferenc fiai közül Péter - és minden bizonnyal (II.) Ferenc is - a vármegyei nemesség fölött húzódó, nyugat-dunántúli regionális, jómódú középbirtokos nemesi réteghez tartozott. Ha nem is közigazgatási, politikai szerepvállalásban, de pozícionális szempontból hozzájuk hasonlítható a 16. század végétől - Ostffy Jakab időszakától - az asszonyfalvi Ostffy, vagy a 16. és a 17. század fordulójáról, valamint a 17. század elejéről a Marczaltőy család.

124 A több vármegyében fekvő birtokokat már a korai adományok is jelezték. A felsőkáldi Káldy család 16. századi „törzsbirtoka" a predicatumot adó Vas vármegyei Felsőkáld település volt, amire 1567 májusában Káldy avagy Sibrik György Orsolya és Katalin leánya II. Miksától az ott fekvő birtokrészeiket és nemesi kúriát - felsőkáldi Káldy Ambrus ellenében - új adományként magkapták.

125 Radetius István nádori helytartó 1583-ban hű szolgálójának, Káldy Péternek a Sopron vármegyei Felsőpulyán a hűtlenségi perbe keveredett Bük Balázs és Gotthárd két nemesi kúriáját adományozta.

126 Ugyanakkor a jelentősebb vagyonnövekedést - ahogy fentebb említettem - a mikebudai Soós-Vadasfalvy-Ladislavitt örökség megszerzése révén szerezték. A 17. században a család vitathatatlanul legnagyobb birtokszerzője Káldy (I.) Ferenc volt, aki 1616 és 1640 között Vas és Veszprém vármegyékben házasság, valamint örök- és zálogjogú vásárlások révén jelentősen gyarapította családja birtokait.

127 Vitathatatlanul jelentős szerzeménye volt az, amikor 1620-ban II. Ferdinándtól gunyafalvi Segéd Ferenccel együtt, szolgálataikért cserébe megkapták a teljes Alsó- és Felsővatot, Egyházasvatot, az ott található nemesi kúriával és vámmal, továbbá a Veszprém megyei Szalókot, egy birtokrészt a Vas megyei Uzsajon, illetve Zalában Gyülevész falut, továbbá Vas megyében Himeskő és Merse falvakat, az utóbbihoz tartozó vámmal együtt. Mindezen javak Hosszútóthy Györgyé voltak - aki Hosszútóthy János fia, FarMarczaltó'y Miklós - egyes részleteiben önéletrajzank is beillő - végrendelete: VaML Tolnay-Cziráky család levéltára. 1. d. Végrendeletek. Közli: Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek. Sopron, 2001. (továbbiakban: Horvátb - Dominkovits, 2001.) 118-131. p.; A személyre további irodalommal: Dominkovits Péter: A végrendelkezó'kröl. In: Horváth - Dominkovits, 2001.LXXIV-LXXV. p. VaML Vasvár-Szombathelyi székeskáptalan hiteleshelyi levéltára. Statutoriae (továbbiakban: VSzkhlt. St.). nr. 355. (Káldy). Bécs, 1567. május 4. VaML VSzkhlt. St. nr. 355. (Káldy). Pozsony, 1583. november 26. Forráskritikai szempontból is érdekes, hogy Káldy (I.) Ferenc személye és birtokai alig jelennek meg az egykorú Vas vármegyei portaösszeírásokban. Például 1626-ban Guary Miklós járásában, Porhelen 2 portával 1630-ban Pécelen 2,5 portával, 1635-ben részbirtokosként a Kőszeghegyalján Bozsokon és Szerdahelyen 1,5 portával tűnik fel. Az 1640. évi vasi porta-összeírás nagyon kevés birtokos nevét tartalmazza. MOL E 158. Magyar Kamara archívuma. Conscripriones Portarum. Comitatus Castriferrei. Connumerationes portarum ... Anno 1626. 1171 -p.; Regestum nova connumeratione portarum ... 1630.; Regestum super nova connumeratione portarum ... in Anno 1635. 1206. p.; Regestum ... annorum 1640 et 41.) 203