Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Dominkovits Péter: Egy 17. századi Vas vármegyei alispán: felsőkáldi Káldy Péter
vetek február 18-ai körmendi megjelenésével kapcsolatban is bizonytalan volt, mert másnap Nádasdy főispán több napos úriszéket tartott Sárváron, ahol mind két alispánnak meg kellett jelennie. 10 ' 1657 szeptemberére a dominusz és familiáris közötti kapcsolat már oly mértékben megromlott, hogy Káldy a főúr kemény neheztelésével szemben kijelentette, hogy neki Batthyány továbbra is mint „Égik köteleos szolgaidnak .. ." 108 parancsoljon. Viszonyuk semmit sem javult. Káldy 1657. október 8-án kelt levelében kifejtette, hogy bár Batthyány az ő házára támadt, és néhány szolgálóját le is fogatta, de reméli, hogy a nagyúr ezt vele nem teszi meg, hiszen az alispán mindig is Batthyányt szolgálta, és ezt teszi a jövőben is. Levelét így zárta: „... io oltalmat es patrociniomiat varom ...'" 9 . A következő esztendő leveleiből kitűnik, hogy Káldy szabadosokból, telepített jobbágyokból egy kis „magánhad"-at hozott létre, amely felett Batthyány már nem rendelkezhetett szabadon. Valószínű konfliktusaik mélyén ez a függetlenedési tendencia és a birtokosok közötti - státus és pozíció tekintetében korántsem azonos nagyságrendű - rivalizálás is meghúzódott. 110 A familiárisi függés, vármegyei hivatalviselés és a függetlenedés felettébb bonyolult viszonyrendszerei között 1658 tavaszán Káldy Péter nagy lépésre szánta el magát. Batthyány április 10-én kelt levelére reagált, amelyben a dominusz kilátásba helyezte, hogy ha módja lesz rá, úgy Káldy Péter szabadosait, akik korábban Batthyány különböző falvaiból származott, telepített jobbágyai voltak, ha módja lesz rá - azaz meg tudja fogatni őket -, fogságra vetteti. Káldy soraiban továbbra is - már csak hosszú szolgálatának emléke miatt - a Batthyánytól várt oltalomra hivatkozott, és katonáit illetően a következőket írta: ő nem lakik „kerített" várban, „... félelmes kelben hollétet sorulnom, ha Isten által ason segen legeniek vigiasassok körülöttem nem volna, lakhasom it nem lehetne .. ." 1U . Kérte Batthyányt, ítélje meg, hogy szolgálhat-e egy ember két urat? Korábban már folyamodott Batthyányhoz, hogy a szolgálatából bocsássa el őt, de minthogy az a dunántúli főkapitányként a királyra hárította ennek jogosultságát, így ekkor egyszerűen elbúcsúzott tőle. Kifejezte reményét, 107 MOL P 1314. Bácsit. Miss. nr. 23.688. Káldy Péter Batthyány (I.) Ádámnak. Vat, 1657. február 13. Tavasszal többször szívesen ment volna Batthyányhoz, de Nádasdy parancsára közgyűlést kellett tartania. MOL P 1314. Bácsit. Miss. nr. 23.691. Káldy Péter Batthyány (I.) Ádámnak. Vat, 1657. április 27. A kapcsolat megromlásának részletes elemzése szétfeszítené a kereteket. A levél: MOL P 1314. Bácsit. Miss. nr. 23.696. Káldy Péter Batthyány (I.) Ádámnak. Vat, 1657. szeptember 19. A méltatlan vádak elhárításáról: MOL P 1314. Bácsit. Miss. nr. 23.697. Káldy Péter Batthyány (I.) Ádámnak. Vat, 1657. szeptember 25. 109 MOL P 1314. Bácsit. Miss. nr. 23.698. Káldy Péter Batthyány (I.) Ádámnak. Vat, 1657. október 8. 110 MOL P 1314. Bácsit. Miss. nr. 23.699. Káldy Péter Batthyány (I.) Ádámnak. Vat, 1658. április 2. 111 MOL P 1314. Bácsit. Miss. nr. 23.700. Káldy Péter Batthyány (I.) Ádámnak. Vat, 1658. április 15. 200
