Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Dominkovits Péter: Egy 17. századi Vas vármegyei alispán: felsőkáldi Káldy Péter

korszak fontos helyi hatalmi tényezőjeként a hivatalviselői kar főrendekhez fűződő viszonyáról, familiárisi viszonyrendszerükről, illetve a hivatalviselők, és általában a megyei nemesi elit társadalmi kapcsolatrendszeréről.

7 Az alábbi dolgozat az első eredménye a 17. századi Vas vármegyei hivatalviselői kar archontológiájának összeállítására, társadalomtörténeti vizsgálatára tett törekvésemnek. Mint egykori diák, majd kolléga, ezen, prozopográfiai szempontú adatgyűjtés révén összeállt pályarajzzal

8 szeretném köszönteni a levéltári forráskutatások megindításában sokat segítő, kedves egykori tanáromat, a 60 éves Bariska Istvánt. A család A Káldy család egyike Vas vármegye nagy múltú, Árpád-kori eredetre visszatekintő, kiterjedt famíliáinak. Az újabb genealógiai kutatások 1266-ig, a Káld község felső részén birtokos Marcelig vezették vissza a felsőkáldi predikátummal megkülönböztetett főág történetét. A 16. század során az egyes ágak egymástól elkülönülve megkülönböztető kettős neveket vettek fel: Káldy aliter Zeel, Káldy aliter Sybryk. A jelzett kutatások a család megújítóinak tartják azt a négy Káldy fivért - felsőkáldi Káldy Demetert, Ambrust, Jánost és Pétert -, akik 1565. március 23-án Miksa királytól adományt kaptak az utód nélkül elhunyt felsőkáldi Káldy avagy Sybryk Gergely javaira.

9 Valójában a család vagyoni felemelkedése az ő apjukkal, felsőkáldi Káldy avagy Zeel Miklóssal kezdődött, aki az 1530 körül szempcseszentmártoni Ladiszlavith Borbálával kötött házassága révén közeli rokonságba került Ladiszlavith Katalinnal és jelentős birtokszerző férjével, a felsőlendvai várnagyságot is viselő mikebudai Soós Ferenccel. Amikor e gyermektelen házaspár 1544-ben I. Ferdinándtól adományt kapott Nádalja, Medves, Kustanoc, Szentjakab falvakra, Baromlak pusztára (Vas vármegye), illetve a Sopron vármegyei Ligvánd falura, soproni házukra, városkörnyéki szőlőjükre, az adománylevélbe a sógorságban álló felsőkáldi Káldyakat is belefoglalták. Soós özvegyeként Ladiszlavith Katalin 1565. évi végrendeletében Miklós fiaira, a fent említett négy Káldy fivérre hagyta kiterjedt jószágait.

10 A legidősebb fiú, Demeter királyi törvényszéki ülnök volt, a második fiú, Ambrus - fiúgyermekével együtt - azonban korán elhalálonár, 2000.) 524 p. (Zalai Gyűjtemény; 50.) A 17. századi fejezet: Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása, 1541-1750. In: Molnár, 2000. (továbbiakban: Turbuly, 2000.) 23-46. p. Egy további kutatásokat indukáló Zala-Vas-Sopron vármegyei intergenerációs vizsgálat: Gecsényi Lajos: Egy köznemesi család a XVII. században. A Falussyak. In: Házi Jenő emlékkönyv. Emlékkönyv Házi Jenő Sopron város főiévé károsa születésének 100. évfordulója tiszteletére. Szerk. Dominkovits Péter, Turbuly Éva. Sopron, 1993. 237-253. p. A Felsőkáldi Káldy Péterrel kapcsolatban fennmaradt nagyszámú levelezés itt csak bizonyos tendenciák kiemelését teszi lehetővé. 9 Szluha Márton: A Káldy család. = Turul, 1994- 1-2. sz. (továbbiakban: Szluha, 1994.) 24-34. p., Vő.: Vas vármegye nemes családjai. Bp., 1998. 65. p. Szluha, 1994. 27-28. p. Mikebudai Soós soproni javaira, az örökösökre: Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok, 1535-1848. 1-2. köt. Bp., 1982. nr. 4441-, 10.313.; Timitz József - Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái. 1., 1533-1554- Sopron, 1996. nr. 152.; Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái. 2., 1555-1569. Sopron, 1997. nr. 198., 346., 358. 184