Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Kőszeg Levéltárosa

KŐSZEG LEVÉLTÁROSA A levéltáros szó jelentéstartalmát hosszasan lehetne részletezni, de Kőszegen ezt Bariska István nevével azonosítják. A városban kizárólag hozzá kötődő, vele azonosított fogalommá vált a Levéltáros. Helyben „Tanár úr"-nak is szólítják, de a két megnevezés nem zárja ki egymást. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-német szakát elvégezve, a szombathelyi születésű Bariska István először gimnáziumi tanárként működött a megyeszékhelyhez közeli városban. Állása miatt 1967-ben Kőszegre is költözött, és amikor az 1960-as évek végén megfogalmazódott az a szándék, hogy Kőszeg város levéltára kerüljön vissza a város falai közé, a korai német forrásokkal már egyetemi évei kezdetén szívesen foglalkozó, a paleográfiában jártas szakember a Vas Megyei Levéltár akkori igazgatójának hívó szavára szívesen mondott igent. így kerülhetett 1970-ben a felállítani tervezett fióklevéltár élére. Azóta Kőszegen a levéltár és a személy egymástól elválaszthatatlan. Tulajdonképpen új intézményt kellett létrehozni, annak ellenére, hogy a Kőszeg város levéltárának törzsanyagát az 1950-ig a kőszegi városházán őrzött és az államosítás után Szombathelyre szállított, rendkívül értékes iratok képezték. E több évszázadra terjedő iratanyag elhelyezését, biztonságos őrzését majd feltárását kellett az első években elvégezni. A hely és az anyag méretei miatt a levéltáros szakmában kijutott az ugratásból is. Hányszor kérdezték kollégák viccesen, hogy „hány folyómétered van?", ugyanakkor elismerték annak értékeit és különlegességeit is. A raktári rend kialakításának és az alapvető segédletek elkészítésének 1971-től évekig húzódó munkája mellett kellett megszerezni a hivatalos „papírt", a levéltárosi diplomát. Ezt nem sokkal követte az egyetemi doktori cím megszerzése. Kőszeg Levéltárosa abban az időben többrétű tevékenységet végzett, és egyidőben több területen is helyt kellett álljon. A levéltári tudományos kutatás és az évtizedes elzártságból éppen kikászálódó város újraéledő idegenforgalmi tevékenysége több ponton kapcsolódott egymáshoz az 1970-es és az 1980-as években. Kőszeg királyi várossá válásának 650. és az ostrom 450. - 1978-ban illetőleg 1982-ben ünnepelt - évfordulója, a hozzá kapcsolódó nagyrendezvényekkel és az ezekre az alkalmakra készített kiadványokkal együtt komoly feladatot jelentettek, amelyek ugyanakkor a város hírnevét öregbítették, országos ismertségét növelték, és egyben Bariska István a szakmai előmenetelében fontos állomások voltak. Az első nagyobb siker az ostrom ünnepségeinek alkalmából megjelent forráskiadvány - Kőszeg ostromának emlékezete - volt, amely a történettudomány művelői között országosan ismertté tette Kőszeg Levéltárosának nevét. A Németh Adéllal közösen írt útikönyv a korábbiaknál jóval több ismeretet közvetített a Kőszeg iránt érdeklődőknek, és talán máig a legtöbbet használt kézikönyve lett a városba érkező turistáknak. A kötetnek volt egy, talán előre nem várt funkciója is. Mivel a Kőszeg történetét részletesen bemutató utolsó komoly munka a 17