Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

B. Benkhard Lilla: Kőszeg város déli védművei

B. BENKHARD LILLA KŐSZEG VÁROS DÉLI VÉDMŰVEI Kőszeg azok közé a települések - Buda, Esztergom, Székesfehérvár, Pécs, Sopron, Veszprém stb. - közé tartozik, amelyek térhálózatukban napjainkig megőrizték középkori szerkezetüket. Közülük többnek a telekmegosztása és utcarendszere szinte változatlan maradt.

1 Jellemzőjük a víz kiemelt szerepe, a fallal való övezés, valamint a városkapu (k) megléte. A városkapuk mindig az országutakhoz, a jó közlekedési úthoz kapcsolódtak: rajtuk keresztül bonyolódott a piactereken zajló kereskedelmi forgalom, egyben azonban a védelem legfontosabb pontját is képezték. A városkapu (kaputorony) erőssége vagy erőtlensége, kiépítettsége, felszereltsége vagy annak hiánya sokszor a város megmaradását vagy pusztulását jelentette. Éppen ezért a városokat olyan építményekkel igyekeztek ellátni, melyek a védekezés hatékonyságát fokozták, növelve ezzel a falak mögött élők biztonságát, vagy legalábbis annak érzetét. A 13. században a Kőszegiek által alapított vár és város hegyek tövébe és folyóvíz mellé épült.

2 A külvárosokkal körülvett - délről a Magyar, északról a Német külváros - szabálytalan négyszög alakú települést nyugaton a Kőszeg-Hegyalja hegyei ölelik körbe. Északról a Rőti-völgy felől folyik a Gyöngyös patak, mely itt válik ketté természetes mederre és malomárokra. Az egykori vízrajzot, a patak középkori medrét és a vizesárokkal való kapcsolódási helyét egészen pontosan ma sem tudjuk, de azt igen, hogy a keleti oldalon futó víz valamikor jóval szélesebben terült el, ami megkönnyítette ennek az oldalnak a védelmét.

3 Természetes útvonalnak így a sík és száraz déli oldal kínálkozott. A Szombathely felöl jövő főútvonalnak a helye napjainkig megmaradt. A fallal és vizesárokkal körülvett város lényegében egy főútvonal mellett a legfontosabb épületeket - városháza, templom, vár - és a piacteret érintő út körül alakult ki, melynek mindkét végén egy-egy kaputorony állt, a déli oldalon az ún. Alsókapu Gero László: Középkori vármaradványok mai magyar városképeinken. = Századok, 1964- 56-6. sz. 1057. p.; Holt Irnre: A középkori Kőszeg város. In: Történelmi és művészeti antológia. 3. Szerk. Tóthárpád Ferenc. Kőszeg, 2000. (továbbiakban Tóthárpád, 2000.) 14-21. p. Bariika htván: Kőszeg királyi város középkori történetéhez. = Vasi Szemle (továbbiakban: VSZ) 1979. 1 sz. (továbbiakban: Bariska, 1979.) 70. p. A mai Várkör környékén még a 19. század első felében is igen vizenyős volt a talaj, erre több levéltári forrás is utal. Itt szeretném megköszönni Söptei Imre történész-levéltárosnak munkámhoz nyújtott számtalan segítségét. Ilon Gábor: A kőszegi Gyöngyös-völgye a régészeti kutatásban. In: Tóthárpád, 2000. 22-31. p. 155