Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kuntner Ferenc: A mi PISTÁNK

A MI PISTÁNK Amikor azt a felkérést kaptam, hogy Pistáról írjak, gondolkodás nélkül igent mondtam. Miért? Mert úgy éreztem, hogy ismerem, és tudok róla írni. De ahogy belefogtam az írásba, rájöttem, hogy igazából semmit sem tudok róla. Vagy legalábbis olyan keveset, ami szóra sem érdemes. Kérdések sorát tettem fel vele kapcsolatban magamnak, és kerestem rá a válaszokat. De mindig a „nem tudom konkrétan, igazából ki is ó"' felelet jött. Akkor vajon mi az, ami számomra mégis azt mondatta ki, hogy ismerem? Azt hiszem, ez valami olyasmi lehet, amit belső hangnak nevezünk. Van valami, ami közös bennünk, a távoli múltunk, a városunkhoz való viszonyunk. Hogy mikor és hol találkoztam vele eló'ször munkám során? Már nem emlékszem rá, de olyannak tűnik, mintha mindig is ismertem volna. Valójában, ha jól visszagondolok, kapcsolatunk akkor kezdődött, amikor Kőszeg város tanácsának műszaki osztályán kezdtem dolgozni az 1980-as évek elején. Én a városrendezéssel és a műemlékekkel foglalkoztam. Ezek a területek a város múltjának ismeretére épültek, és elengedhetetlen forrásuk volt a levéltár. Egy kút, amely a város múltját rejtette. Ha információ kellett, akkor a kút kezelőjéhez kellett fordulni, azaz Pistához, aki mindig tudott választ adni a feltett kérdésekre. A köztudatban ma is úgy él, ha valaki valamit nem tud a város múltjával kapcsolatban, akkor arra Pista biztosan tudja a választ. Ezért aztán mindenki hozzá is fordul, és fordult az évek hosszú során. Miből fakad személyiségének c különös varázsa? O Kőszeg két lábon járó történelme. Talán abból, hogy mindaz, amit tesz, mindaz, amit cselekszik munkája során, az belülről, szívéből-lelkéből fakad. Számára feladata küldetés, de valójában hobbi. Igen, mert csak akkor tud az ember nagyot, maradandót alkotni, ha a munkája a hobbija. Örömmel és a maga kiteljesedése érdekében cselekszik, tevékenykedik. Pista egy ilyen csodálatos ember. Ezt persze csak az tudhatja igazán, aki már találkozott vele, és hallotta őt Kőszegről beszélni. Olyankor valószínűleg az lehetett valamennyi hallgató érzése, hogy amiről beszélt, az valójában az előtte lejátszódó eseményekről szóló azonnali élménybeszámoló volt. Vagyis „visszajátszotta" magát a múltba, és onnan kaptunk hiteles, elfogulatlan tudósítást ... A hallgatót, vagy olvasót az események direkt szemlélőjévé tudta tenni mindenkor ... Mondatainak hibátlan aránya, hasonlatainak és képeinek érzékletessége hallgatóságát az utolsó szóig rabul tudja ejteni. Nem véletlenül lett aktív résztvevője, szónoka sok városi ünnepségünknek, rendezvényünknek, ahol az elmondott felejthetetlen beszédei, gyönyörű, beleérző stílusa örökre bevésődött mindannyiunk emlékezetébe. Természetesen - életszemléletéből következően - mindig nyitott volt a társadalmi változásokra, ma is folyamatosan nyomon követi az aktuálpolitika helyi és országos alakulását. Soha nem zárkózott be szakmai elefántcsont-toronyba, és ma sem teszi. 15