Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Varga]. János: Reformáció és rekatolizáció a dunántúli végeken

az alkalmat, és támadást indított az ó'rség szabad vallásgyakorlata ellen. 1671 őszén felirattal fordult I. Lipóthoz, amelyben közölte, hogy csak egy prédikátor létezik a Muraközben, a légrádi, aki a lelkek nagy veszedelmére munkálkodik. Kérte a királyt, hogy bízza meg az új katonai parancsnokot, Johann Georg Kaisersteint a lelkész eltávolításával. Ennek nyomán Rakicsányi Istvánnak hamarosan el kellett hagynia Légrádot. Néhány év múlva úgy tűnt, minden jóra fordul. Az uralkodó 1675. január 13-án kelt rendeletével - a török elleni harcokban szerzett érdemeiért - visszaállította néhány végvár - közöttük Légrád - szabad vallásgyakorlatát. A katonák új prédikátort hoztak. Tevékenységének azonban nem sokáig örvendhettek, mert Draskovich Miklós horvát bán 1678-ban elűzte ó't, az 1681. évi soproni diéta vallásügyi végzése pedig nem sorolta az erösséget a szabad vallásgyakorlattal felruházott helységek közé. Az őrség mégis új lelkészt hívott. A zágrábi püspök azonnal panaszt tett, mire királyi biztosok érkeztek, és közölték a gyülekezettel, hogy nem fogadhatnak papot, nem gyakorolhatják vallásukat sem magánosan, sem nyilvánosan, és iskolát sem tarthatnak fenn. 1685-ben Zrínyi (II). Miklós fia, Ádám lett a muraközi főkapitány, de az ő idejében sem szerezték vissza szabad vallásgyakorlatukat a légrádiak, sőt, templomuk 1686-ban tűz martaléka lett, a következő évben pedig távozni kényszerült két lelkészük, Barakonyi Ádám és Rajczi András.

60 Másként alakult a Zala megyei Szentgrót őrségének vallásgyakorlata. A 17. század első felében evangélikusok és reformátusok is éltek ott. A gráci jezsuitáknál tanult valamelyik Hagymássy azonban időközben áttért, és elfoglalta az egyik templomot a katolikusok számára. Sőt, a megye protestáns követei azt panaszolták az 1662. évi országgyűlésen, hogy Szentgróton nemcsak a templomot, hanem a paplakot és az egyházi jövedelmeket is elvették tőlük. I. Lipót 1675. évi rendelete azonban biztosította szabad vallásgyakorlatukat, amit a következő években is megőriztek: 1680 táján a korábbi kőszegi rektor, Sárosy András hirdette az igét a várban, az egyházmegye 1695-ben megtörtént újjászervezésekor pedig anyagyülekezetként említették őket.

61 Az egyik fontos dunántúli végvár, Veszprém őrségének rekatolizálása már Pázmány Péter idejében elkezdődött. Az első kísérlet Pathai Istvánt személyében érintette, aki a veszprémi prédikátorság mellett - Pápa székhellyel - 1612-től a Rábán inneni és a Rábán túli egyházkerület püspöki tisztét is viselte.

62 Pathai a rohonci és a szalonaki lelkészség után

63 került kettős hivatalába. Azon kevesek közé tartozott, aki felismerte a reformáció legnagyobb gyengéjéből származó veszedelmet, tudniillik, hogy az egymással vitázó felekezetek nem képesek eredményesen fellépni a megújuló római katolikus egyházzal szemben, ezért az evangélikus és a református irányzat egyesítésén fáÖU Payr, 1924. 431-434. p. Payr, 1924. 450-454. p. Az 1681: 26. tc. is biztosította számukra a szabad vallásgyakorlatot. Magyar törvénytár 1657-1740. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1900. (továbbiakban: MT 1657— 1740.) 287. p. 62 Katona, 1979. 19. p.; Iványi, 1990. 299., 320-321. p. 63 Katona, 1979. 118. p.; Iványi, 1990. 124., 194-, 298. p. 132