Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Varga]. János: Reformáció és rekatolizáció a dunántúli végeken

VARGA J. JÁNOS REFORMÁCIÓ ÉS REKATOLIZÁCIÓ A DUNÁNTÚLI VÉGEKEN* A REFORMÁCIÓ ÉVTIZEDEI A vallási átalakulás két szakaszban zajlott le Magyarországon. Az 1520-as évek elejétől az 1540-es évek végéig jellemző első periódus a befogadás vagy az átmenet állapota volt. Ekkor az új hit még nem rendelkezett szilárd teológiai, társadalmi, szervezeti és földrajzi körvonalakkal, ezért a változás rendkívül élénken és felszabadultan ment végbe. Úgy tűnik, mintha a gyülekezetek kedvük szerint válogattak volna az új tanításokból, a vallásos megnyilvánulások sokfélesége legalábbis erre utal. Jellemzően elhagyták a böjtöt, és bevezették a két szín alatti úrvacsorát. Helyenként eltávolították a szentképeket és a szobrokat, másutt érintetlenül hagyták az istentisztelet színhelyét. Sok helyütt még gyóntak, másutt már nem tették azt. Itt-ott szinte kötelezték a papokat a házasságra, legtöbbször azonban nem törődtek családi állapotukkal.

1 A század közepétől kibontakozó második periódusban - heves viták közepette lezajlott a lutheri (Martin Luther, Philipp Melenchton) és a helvét irányzat (Jean Calvin, Ulrich Zwingli, Heinrich Bullinger, Theodore de Béze) magyarországi híveinek szakítása, és a két új egyház, az evangélikus és a református megszervezése.

2 Ugyanakkor még a helvét reformációt követő lelkészt is püspökké választották a lutheri tanításra hivatkozó egyházkerületi közösségek. Az 1570-es évek közepére kialakult vallási viszonyok - amelyek egyértelműen a protestáns felekezetek számbeli fölényét mutatták Magyarország össznépességéhez mérten

3 - mintegy fél évszázadra, az 1620 táján elkezdődött rekatolizációig állandósultak.

4 A tanulmány német nyelvű változata 1993. szeptember 24-én és 1994- szeptember 22-én elhangzott a Stadtschlainingban megrendezett nemzetközi konferencián. Magyarország története, 1526-1686. Foszerk. Pach Zsigmond Pál; szerk. R. Várkonyi Ágnes. 1. köt. Bp., 1985. (továbbiakban: Pach - R. Várkonyi, 1985.) 511. p. (Magyarország története tíz kötetben) Az evangélikusok közül kiemelkedett Dévai Bíró Mátyás és Sztárai Mihály, míg a reformátusok leghatékonyabb képviselője Szegedi Kis István és Melius Juhász Péter volt. Tevékenységükre és általában a reformációra. Lásd Bitskey István: Hitviták tüzében. Bp., 1978. 249. p. (Magyar história) A protestánsok a lakosság 75-80 %-át, a mintegy 4 millió lélekből 3-3,2 milliót egyesítettek 5000-6000 gyülekezetben. Pach - R. Várkonyi, 1985. 520. p. Pach - R. Várkonyi, 1985. 506. p., 516.; Thury Eti

j

íe: A dunántúli református egyházkerület története. 1. köt. Pápa, 1908. (továbbiakban: Thury, 1908.) 5. p. 121