Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Pálffy Géza: Egy meghatározó kapcsolat Európa és Magyarország között a 16. század második felében: Lazarus Freiherr von Schwendi (1522-1583)

készült edényeket kell a bor felfogására felhasználni, és üres edényért más, borral teli edénynyel kell fizetni."

19 A középkorban az ország bortermelésének jelentős hányadát adó szerémségi borvidék helyét tehát - miként azt gazdaságtörténet-írásunk részletesen feltárta - hamarosan más országrészek vették át: előbb a somogyi-baranyai-tolnai régió,

80 majd aló. század második felétől egyre inkább Tokaj-Hegyalj a vidéke.

81 Schwendi az utóbbi borvidék nedűjének kitűnő tulajdonságait expedíciói alkalmával sokszor megtapasztalhatta, hiszen tudjuk, hogy a korban a vizek fertőzöttsége miatt a katonák is általában borral és sörrel oltották szomjukat. Sőt, Schwendi generális parancsnoki hatáskörét még a környék borkereskedőinek védelmezésére is felhasználhatta,

82 aminek a hosszabb háborús állapotok közepette mind katonai, mind gazdasági szempontból nem kis jelentősége volt. Schwendi főkapitánynak a hegyaljai borvidékhez és a jól szállítható tokaji borhoz való különleges ragaszkodását mindezeken túl még két további dolog bizonyította: egyrészt Tokaj-Hegyaljáról szőlővesszőket vitt Rajna mentén fekvő, elzászi birtokaira, ahol - a kutatások tanúsága szerint - gondos, de szigorú gazdálkodással szép eredményeket ért el.

83 Ennek hagyományait az ottani bortermelők mind a mai napig nagy büszkeséggel őrzik, Schwendit pedig mintegy „népi hőst" emlegetik, sőt éneklik: Olcih Miklós: Hungária. Athila. A kötetet szerk., az Athilát ford., a jegyzeteket és az utószót írta Kulcsár Péter; a Hungáriát ford, és a jegyzeteket írta Németh Béla. Bp., 2000. 46-47. p. (Millenniumi Magyar Történelem. Források) Szakály Ferenc: A Közép-Duna menti bortermelés fénykora. In: Borok és korok. Bepillantás a bor kultúrtörténetébe. Szerk. Benyák Zoltán, Benyák Ferenc. 2. jav. böv. kiad. Bp., 2002. (továbbiakban: Benyák Z. - Benyák F., 2002.) 131-146. p. A 16. századi hegyaljai bortermelésre és borkereskedelemre: Komoróczy György: Borkivitelünk Észak felé. Fejezet a magyar kereskedelem történetéből. Kassa, 1944. 379 p.; Gecsényi Lajos: Bártfa város hegyaljai szőlőgazdálkodása, 1485-1563. = Agrártörténeti Szemle (továbbiakban: ASZ) 1966. 4- sz. 470-483. p.; Vő.: Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján. = ASZ 1972. 3-4. sz. 340-352. p.; Balassa Iván: A szőlőművelés és borkezelés változása a XVI-XVII. században Tokaj-Hegyalján. = ASZ 1973. 1-2. sz. 1-13. p.; N. Kiss István: Szőlő-monokultúra a Hegyalján a XVI-XVIII. században. = ASZ 1973. 3-4. sz. 383-390. p.; Németh Gábor: Mezővárosi önkormányzat és társadalmi meghatározói a XVI-XVII. századi Abaúj és Zemplén megyében. A szőlőművelő mezővárosok társadalmának és önkormányzatának összefüggései. = ASZ 1988. 3-4. sz. 306-338. p.; Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj, 1991. 752 p.; Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században. Miskolc, 1995. 157 p. (Officina Musei; 3.); Papp Miklós: A tokaji bor és Európa. In: Tokaj. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Bencsik János, Orosz István. Tokaj, 1995. 303318. p.; Égető Melinda: A Kárpát-medence 16-18. századi borkultúrája. Európai trendek és délkeleri hatások találkozása. In: Benyák Z. - Benyák F., 2002. 159-168. p. Hajnócí R. József: Lőcse szabad királyi város levéltárának tartalomjegyzéke. Lőcse, 1904. 49. p. (1566. dec. 10.); MOL E 41. Magyar kincstári levéltárak. Magyar kamarai levéltár. A Magyar Kamara regisztratúrája. Litterae ad cameram exaratae, 1566. nr. 5. Eiermann, 1904- 98-100. p.; König, 1934. 191-211. p.; Schnur, 1987. 45-46., Papírer, Eugene: Kientzheim, en Haute-Alsace. La ville de Lazare de Schwendi. Kientzheim, 1982. 531 p. 119