Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Pálffy Géza: Egy meghatározó kapcsolat Európa és Magyarország között a 16. század második felében: Lazarus Freiherr von Schwendi (1522-1583)

irányzatát követte.

72 Ennek a helyzetnek a kialakulásában a vallási türelmet egy adott határig jelentősen támogató Schwendinek is volt valamelyes, de még korántsem kellően tisztázott szerepe.

73 Bár nehéz lenne elvitatni hűségét és szoros kapcsolatát a katolikus Habsburg-dinasztiához és a katolikus valláshoz, azaz nem volt lutheránus, mint a magyar protestáns egyháztörténet általában véli,

74 ez azonban mégsem akadályozta meg abban, hogy a protestantizmus térnyerése idején Magyarországon (is) a lutheri irányzatot pártfogolja, általában pedig - a radikálisabb nézeteket nem számítva - a vallási tolerancia híve legyen. Mindezt jól tükrözi Schwendinek a magyar hadszíntér vallási állapotairól írott egyik datálatlan, de 1565-1566 táján keletkezett nagyobb, Discursus super reformaüone quorundam defectuum in Hungária circa religionem et rem bellicam című jelentése, amelyben uralkodójánál az ágostai irányzat támogatását és a Veit Dietrich szerkesztette nürnbergi szertartások magyarországi bevezetését szorgalmazta.

73 Sőt ha kellett - mint például 1567 júliusában - katolikus létére is kész volt fellépni védelmükben az egyre radikálisabb nézeteket valló, és újabb és újabb zsinatokat szervező helvét irányúakkal vagy még inkább az antitrinitarizmussal rokonszenvezőkkel szemben, akik persze ezért ténykedését az „ördög cselekedetének" bélyegezték. Vallási türelme tehát - részben politikai okokból, részben saját meggyőződéséből, részben pedig Frölich Tamás kassai evangélikus lelkész és Károlyi Gáspár abaúji református esperes hatására - csak egy adott határig terjedhetett. Ezért fogatta el 1567 decemberében az egyre radikalizálódó szentháromság-tagadó Egri Lukácsot, majd hívta össze a következő esztendő januárjának 27. napjára a kassai zsinatot, amelyen a tiszáninneni országrészben élő lutheri és helvét irányú prédikátorok Egrit el is ítélték. Utóbbi kassai, majd szádvári fogságának körülményei azonban meglehetősen jók voltak, hiszen még könyveket is kapott, és írhatott is, amiben szintén szerepet játszhattak a német főkapitány közismereten toleráns nézetei.

76 E tevékenységével Schwendi generális főkapitánysága területén alapvető szerepet játszott a lutheránusok, de részben még a reformátusok „pártjának" megerősítéTovábbi irodalommal: Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Bp., 1977. (továbbiakban: Zoványi, 1977.) 462 p. (Humanizmus és reformáció; 6.); Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon, 1521-1945. Bp., 1985. 11-98. p. Az eddigi, bár nem magyar vonatkozású eredményekre lásd: Krone, Rudolf: Lazarus von Schwendi 15221584, kaiserlicher General und Geheimer Rat. Seine kirchenpolitische Tätigkeit und seine Stellung zur Reformation. In: Schriften des Vereins für Reformationsgeschichte. Bd. 106-107. Leipzig, 1912. 125167. p.; König, 1934-, Lanzinner, 1987. és Nicklas, 1995. megfelelő fejezetei. Zoványi, 1977. 174-; Szabó András: Egri Lukács „megtérése". Az antitrinitarizmus Északkelet-Magyarországon, 1565-1574. Bp., 1984. (továbbiakban: Szabó, 1984.) 549. p. (Reneszánsz-füzetek; 71.); Bottá István: Huszár Gál élete, művei és kora, 1512?—1575- Bp., 1991. (továbbiakban: Bottá, 1991.) 282. p. (Humanizmus és reformáció; 18.); Schulek Tibor: Bornemisza Péter, 1535-1584- A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron-Bp.-Győr, 1939. 33. p. (A keresztyén igazság könyvtára) Bottá, 1991.282-283., 427. p. Mindezekre alapvető: Szabó, 1984. 547-554.; Zoványi, 1977. 20-22., 174-175. p. 117