Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Pálffy Géza: Egy meghatározó kapcsolat Európa és Magyarország között a 16. század második felében: Lazarus Freiherr von Schwendi (1522-1583)

zésével is elévülhetetlen szerepe volt ebben.

51 Ezzel az intézkedéssel a főkapitány a század második felére kialakuló magyar „vitézlő nép" hadbíráskodási szervezetének alapjait vetette meg. A katonák által elkövetett bűntettek felett a várkapitányok haditörvényszékei - seregszékei - a seregbírák segítségével ítélkeztek. A katonai igazságszolgáltatás európai fejlődésében ugyanakkor külön sajátosságnak számított, hogy rendszere igazodott a határvédelem szervezetéhez. Ez azt jelentette, hogy ha valaki a várkapitány törvényszékén hozott ítélettel nem elégedett meg, akkor a terület váraiból alakult határzóna, a végvidéki generalátus főkapitányának hadiszékére fellebbezhetett.

52 Schwendi magyar és latin hadiszabályzatait - éppen az említett 1577. évi hadikonferenciára benyújtott javaslatára'

3 - 1578 februárjában horvát nyelvre is lefordították, hogy a horvát-szlavón végek váraiban szolgáló katonák is arra tehessék le esküjüket.

54 Az 1578 őszén Kanizsától délre, stájer segítséggel újonnan épített Bajcsavár délszláv katonái azután októberben már a felső-magyarországi eredetű, de horvát nyelvre átültetett szabályzatokra tettek fogadalmat.

53 Mivel pedig a horvát hadirendtartások csekély módosításokkal egészen a 17. század végéig érvényben maradtak - azokat 1672-ben még I. Lipót is szinte változatlan formájában hirdette ki

56 -, Schwendi tevékenysége e téren is alapvető jelentőségű volt. Mindez összességében azt jelentette, hogy katonai reformsorozata alapjaiban járult hozzá ahhoz, hogy az oszmánok előrenyomulását Magyarországon sikerült megállítani, és ezzel mind Közép-Európa védelmét, mind a magyarság megmaradását biztosítani. Egy a magyar trónon ülő Habsburg uralkodó zsoldjába szegődött, nagytudású német főkapitány így szolgálta hosszú időn át a Magyar Királyság és lakói érdekeit. Wékeyt 1566. június 24-én az ungvári táborban már császárnak őfelségének hadibírája és kapitánya" titulussal említik. Régi magyar nyelvemlékek. 2. köt. Szerk. Döbrentei Gábor. Buda, 1840. 196-197. p. A felső-magyarországi hadbírói tisztre való végleges kinevezését végül 1568. július 30-án kapta meg. ÖStA KA HKRProt. Reg. Bd. 148. fol. 162. Pálffy, 1995. 115-147. p. „Gleichsfalls achten sy [ti. a haditanácskozás tagjai] vonnötten, das das hungarische kriegsvolck zu roß unná fueß auf beiliegunde artid, gleich wie in Oberhungern auf allen graniezen geschworen sein, und sich in iren dinsten darnach richten sollen. Dan dadurch wirdt man aller orts desto besser kriegsregiment und manszucht under den hungern erfüllten, wind die übertretter vor dem kriegsrechten darnach zustraffen wissen." ÖStA KA AFA 1577/13/2. fol. 18-21.; Geöcze, 1894. 660-661. p.; Wessely, 1976. 41-42. p. A horvát változatok kiadása: Lopásié, Radoslav: Spomenid hrvatske krajine. Knjiga I. Od godine 1479 do 1610. Zagreb, 1884. 65-71. p. (Monuments spectantia históriám Slavorum Meridionalium; 15.) Roth, Fran? Otto: Wihitsch und Weitschawar: Zum Verantwortungsbewußtsein der adeligen Landstände Innerösterreichs in Gesinnung und Tat im türkischen .Friedensjahr' 1578. Teil 2. = Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark. Bd. 61. Graz, 1970. 200-201. p.; Bajcsavár történetére és régészeti feltárása lásd: Weitschawar / Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében. Szerk. Kovács Gyöngyi. Kiállítás a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2002. május 31.2002. október 31. Kiállítás a budapesti Hadtörténeti Múzeumban 2002. november 21.-2004. január 31. Zalaegerszeg, 2002. 257 p. ÖStA KA Sonderreihe des Wiener Hofkriegsrates, Hofkriegsrätliches Kanzleiarchiv VIII. b. 22. (1672. augusztus 18., Bécs). Egy már kissé módosított, 17. század közepi változat: Hrvatski drzavni arhiv Zagreb. Uvezani spisi Varazdinskog generalata Knj. 1. Generalátus Varasdiensis 1. fol. 144-150. (horvát és latin változat: Graz, 1644- július. 1.) 113