Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

DABÓCZY DÉNES: Verebi Végh Gyula műgyűjteménye

Egységesebben rekonstruálná a régi úri otthon kulturális képét saját környezetében, a kis formai gardennal az ablakok alatt, a régi hársak árnyékában."

l0 Mindent egybevetve műgyűjteménye mégis a szakértő művészettörténész-bibliofil ember inkább polgárinak nevezhető gyűjteménye. AZ IPARMŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNY Elöljáróban néhány száraznak tűnó statisztikai adatot ismertetnék Végh Gyula gyűjteményéről, pontosabban a meglévő tárgyakról, melyek ma múzeumi tulajdonban vannak. Azonosításukat egy 1950-es vagy az 1960-as évek elején készült jegyzék, a „Szombathelyi Végh-gyűjtemény jegyzéke"'' segítségével végeztem el. A jegyzéken aláírás nem szerepel, feltehetőleg egy „névtelen" muzeológus készítette. Bár kellett léteznie egy korábbi jegyzéknek, hisz Végh Gyula egész gyűjteményét katalogizálta. Tehát a „Szombathelyi Végh-gyűjtemény jegyzéke" a következő műtárgyakról tudósít: Kerámia 140 tételben 337 darab Üveg 78 tételben 208 darab. Bútor 56 tételben 63 darab. Ezüst 1 tételben 2 darab. Textília 78 tételben 102 darab. Tehát összesen 515 tételben 712 darab műtárgy. Ezek az iparművészeti tárgyak — a textíliák kivételével - 1978-1979-ben kerültek át a Savaria Múzeumtól, pontosabban a Vis Megyei Múzeumok Igazgatóságától a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumba letétbe. Többszöri revízió után derült ki, hogy pillanatnyilag 25 műtárgy lappang a bútorok, kerámiák és üvegek közül (A Savaria Múzeumban raktározott textíliákról nem rendelkezem pontos adatokkal.) Ezeknek nagyobb része már a jegyzéken úgy szerepel, hogy: „nem leltározandó" - ez a minőségre utal —; „hiányzik" vagy „Iparművészeti Múzeum kiállításán". Ez utóbbira példa egy váza, mely a svédországi Orrefors gyárban készült. Nagy a valószínűsége, hogy a fent említett hiányzó műtárgyak a Vas megyei múzeumok valamelyik raktárában vagy gyűjteményében, mint beleltározott tárgyak lappanganak. Hacsak nem az utóbbi félévszázad költözködései során kallódtak el. Mindemellett meg kell említenünk, hogy jóval több iparművészeti alkotás lehetett a gyűjteményben, hisz Végh Gyula utal ezüstökre, evőeszközökre, ékszerekre is. Az 1912. évi „Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás" katalógusában olvashatunk 17-18. századi magyar és német aranyozott ezüst evőeszközökről, 17-18. századi dán ezüst gyermekjátékokról, ugyanebből a korból származó arany zsebórákról, szelencékről, ékszerekről, melyek magyar, francia, német remekművek voltak.

12 Hogy mi lett velük, nem tudni? Nem feltétlenül biztos, hogy az oroszok vitték el. Maga Végh Gyula írja: „Nem bántották az ezüstöt, 83