Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

TÓTH KÁLMÁN: Verebi Végh Gyula és az 1912. évi „Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás"

„ELÉG FÁRADSÁGOS, DE MULATSÁGOS IS VOLT VÉGIGJÁRNI A MEGYÉT..." A jó előkészítő munka meghozta gyümölcsét, megyeszerte élénk érdeklődés kísérte a szervezőiroda munkáját. Június végére már megérkeztek az első bejelentések. Batthyá­ny Lajos gróf Ikervárról, Erdődy Sándor gróf Vépről, Bezerédj Dénes gróf Szentivánfáról, az egervári és kőszegi plébániák, a kőszegi bencés rend, a szentgotthár­di cisztercita rend, a rohonci és a szalonaki izraelita hitközség rendkívül értékes műtár­gyakat jelentettek be. 57 További egyházi testületek egyelőre azonban nem nagyon buzgólkodtak a bejelentés­sel. Ezért a rendezőség hírlapi cikkben kérte támogatásukat, 58 Mikes János gróf, megyés­püspök pedig körlevéllel fordult az egyházmegye papságához: „A Kultúregyesület fönt Vázolt célját a magam részéről is helyeselvén és előmozdítani óhajtván, felhívom Kegyességteket, hogy a felügyeletükre bízott egyes templomok és intézetek birtokában levő és a kiállításra küldhető egyházi műtárgyakról f hó 15-ig hozzám jelentést tegyenek- " „Megyeszerte elküldettek a felhívások, bizottságok k°P°£t ama k az úri palotákba és szerény hajlékokba. '^ 0 - írta Végh Gyula a Vasvármegye már idézett, 1912. június 29-én megjelent számában. 6 ' A bizottságok személyi összetételéről Végh Gyula naplójából szerezhetünk infor­mációt: „Az anyag tényleges összegyűjtését mi hárman végeztük- Miske Kálmán, az örokfcé megsértődött Széchenyi Rezső, akit ezért magunk között csak vakbélnek neveztünk és én. Elég fáradságos, de mulatságos is Volt végigjárni a megyét egyik kastélyból a másikba, faluról falura, plébániáról plébániára, kiválasztani, összeírni a kiállításra alkalmas tárgyakat, rábírni a tulaj­donosokat, hogy azokat a kiállítás céljaira engedjék át. Néhány csalódásban is volt részünk, de sok kellemes meglepetést is értünk- " 62 Valószínű, hogy legnagyobb műgyűjtemények tulajdonosait keresték fel elsőként. Július első hetében Batthyány-Strattmann Ödön hercegnél jártak, 63 akinek körmendi gyűjtemé­nyéből származó műtárgyak, főként fegyverek alkották az 1896-os millenniumi kiállítás tör­téneti osztályának egyharmadát. 64 A bizottság munkájának sikerét mutatja, hogy Erdődy Gyula gróf vépi kastélyának gyűjteményéből olyan tárgyakat adott kölcsön, amelyeket már több nagy kiállításra, köztük a millenniumi kiállításra is eredménytelenül kértek. 6 Batthyány Iván gróf, a németújvári hitbizomány akkori élvezője is készséggel enged­te át az összes kért műtárgyakat, két portré kivételével: „Az egyik nőt, a másik szőke sza­kállas férfit ábrázolt, a hagyomány szerint Luther Mártont és feleségét. A Batthyány-ak tudvalevőleg buzgó protestánsok voltak és szoros összeköttetésben voltak Wittemberggel. De a jelenlegi generáció már ismét annyira katolikus, hogy - Iván szerint — »egy Bat­thyány nem állíthatja ki Luther arcképét.«" 64 Batthyány Iván németújvári várának lovagtermében találtak rá a bizottság tagjai Bruegel: Szent János szónoklata című eredeti, kiválóan restaurált festményére, amely Végh Gyula naplóját idézve a „kiállítás clou-ja " 67 lett. Két, arannyal átszőtt, nagy értékű m

Next

/
Oldalképek
Tartalom