Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

TÓTH KÁLMÁN: Verebi Végh Gyula és az 1912. évi „Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás"

„...egy állandóan helyben lakó és osztatlan hatáskörrel felruházott osztályvezető ... [láthatná el maradéktalanul a képtár Vezetését] Mint vidéki lak°

s és egyéb elfoglaltságomra való tekintettel nem érezhetem magamat hivatva a Vasvármegyei Kultur-Egyesület megtisztelő bizalmából viselt osztály-Vezetői állás további betöltésére."

19 Kárpáti Kelemenhez írott leveléből kiderül, hogy lemondásának tényleges oka az említett kiállítás: „Ezen indok a múzeumban rendezett képkiállítás, melyről csak a2

> újságokból utólagosan értesültem és melyet pénteken megtekintettem. A kiállított képek olyan rosszak, hogy az ily alacsony művészi színvonalon álló kiállításnak engedélyezéséhez, ha arról előzetesen tudomást szerezhettem volna, semmi körülmények között sem járultam volna hozzá, ezen kívül a kiállítás rendezésének módját sem tartom a múzeum tekintélyével és a jó ízléssel megegyeztethetőnek "

20 Végh Gyula személyiségének fontosságát, elismertségét mutatja, hogy maga Fraknói Vilmos, a Múzeumok és Könyvtárak Országos főfelügyelője, a legerélyesebben lépett közbe: „...azt már ma kijelentem, hogy szinte hihetetlen, hogy a múzeum első művészeti akciója Szombathelyen Végh Gyula úr hozzájárulása, sőt tudása nélkül történhetett, és hogy erről a Főfelügyelőség nem nyert értesítést."

2] Kárpáti Kelemen sietett biztosítani a főfelügyelőt arról, hogy azonnal tisztázzák az ügyet és megpróbálják lemondása visszavonására bírni a tár órét, aki ezt az igazgató választmány kérésére meg is tette. Az epizódot Végh Gyula a visszaemlékezéseiben is megemlíti: „Körömszakadtáig védelmeztem a »kultúrházat« illetéktelen beavatkozások magánvállalkozások és érdekességek ellen és fenyegetőzés, lemondás útján legalább azt sikerült elérnem, hogy tudtom nélkül többé nem engedtek be oda holmi kocafestőket és üzleti kézimunka kiállításokat. Nehéz volt megértetni az emberekkel, hogy nem minden kultúra, ami olajjal Van festve vagy selyemszállal van hímezve. "

23 Végh Gyula 1910 novemberében ismét lemondott a képtáróri posztról, de ezúttal már nem lehetett visszalépésre bírni.

24 Kapcsolatát a Kultúregyesülettel azonban nem szakította meg végleg. 1911. március 9-én Dürer művészetéről tartott előadást szűk körű, intellektuális hallgatóság számára a kultúrpalota olvasótermében.

25 A képtár mint önálló gyűjtemény 1911 -ben megszűnt, anyagát a régészeti tárhoz csatolták. A Kultúregyesület igazgató választmányán belül nem akadt senki, aki be tudta volna tölteni Végh Gyula szerepkörét a művészeti terület szervezésében. Időszaki kiállításokkal, érdekes kezdeményezésekkel ezután is találkozunk, de nyoma sincs a korábbi igényességnek. így kerülhetett sor 1911 januárjában a plakátokon „kultúresemény"-ként beharangozott kiállításra, amely valójában képaukció, fiók-műkereskedés volt.

26 Az egyesület vezetősége 1908 után iparművészeti oktatás megindítását, a kereskedelmi miniszter és az iparművészeti múzeum támogatásával állandó iparművészeti kiállítás létrehozását tervezte.

27 A témához kapcsolódott Czakó Elemér és Lyka Károly előadása, valamint 191 1 májusában a „Hautelisse-festészeti" kiállítás és tanfolyam.

28 1920. május 16-án nyílott meg, ígéretes indulása után azonban csak három éven át működött a Kultúregyesület képző'- és iparművészeti iskolája.

29 49