Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)
BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)
KÜZDELEM A HATÓSÁGOKKAL A jákfai lakóházát az igénylók már 1945 tavaszán elfoglalták, a berendezését széthordták. A 319 kh nagyságú jákfai birtokot - melyet édesapjától örökölt 191 7-ben - a földbirtokrendező tanács igénybe vette azzal az indoklással, hogy Végh Gyula Bozsokon is rendelkezik birtokkal. E sérelmes döntés ellen fellebbezett, mivel a bozsoki 123 kh területet a lányai örökölték 1930-ben. „A birtok egészében történt elvétele által 100%-os kárt szenvedek, holott mint a nemzeti ellenállásban családommal együtt aktív részt vett, internált és a nyilasok által hadbíróság elé állított honpolgár a 300 kh mentesítésére tartottam Volna igényi." 151 Miután a gyerekei nevén lévó bozsoki földeket is — a kert kivételével - felajánlotta az államnak, a nyugdíjából tartotta el magát és beteg lányát, Zsófiát. 152 De attól félt, hogy a kastélyt, a gyűjteményeit, könyvtárát is elveszik tóle. Ez a félelme nem volt alaptalan, hiszen 1947-ben jelent meg az újságban az a cikk, hogy 70 vidéki kastélyt vettek igénybe a nevelés és a tanítás szolgálatában. Ez a hír is elkeserítette Végh Gyulát: „Hát ez volna a Régi Ház régóta keresett stílszerű befejezése. Mélységes kétségbeesés fog el, ha erre gondolok- Nem tudom, hogy tudnám elviselni, ha csakugyan elvennék tőlünk otthonunkat, az egyetlen szilárd pontot, amelyen az áradatban állunk. " 153 Tavasszal a határőrség, mely nem fért el az addig elfoglalt községházán, beköltözött a kastélyba, mert a határt egyre szigorúbban zárták el tüskés dróttal, aknákkal. A határ mentén széles sávban kiirtották az erdőt és őrtornyokat állítottak, hogy könnyebben elfoghassák a külföldre igyekvő embereket. Végh Gyula ugyan hivatkozott a műemlék épületnek a beszállásolás alóli mentességére, de azt nem vették figyelembe. Ezért kénytelen-kelletlen megkötötte a bérleti szerződést a határőrséggel és átengedte nekik az épület északi szárnyát, egészen a könyvtárig, melynek az ajtaját a nagyebédlő felől befalaztatták. A katonák segítségével kiürítették a nagyebédlőt, a vendégszobákat, a konyhát és a földszinti éléskamrákat. 154 1949 májusában hosszas előkészületek után 22 főből álló katonai őrsöt szállásoltak be a kastélyba, akikhez még időnként Kőszegről érkező legénység csatlakozott. Ennek ellenére Végh Gyulának nem volt rossz véleménye az új lakókról. 155 A következőket írta róluk: „Az új megszállók egyébként jó emberek voltak, ősmagyarok. Respektálták a háziak jogait, segítettek is ahol tudtak- A legénység csaknem kizárólag falusi gyerekekből állt, akiken nem látszott meg az új rendszer. Csak persze megteltek a szobák, de még a kapualja és a k&pu '"s Rákosi, Sztálin, Lenin arcképeivel, propaganda falragaszokkal feliratokkal- A k a Pu feletti Sibrik-címert bemeszelték, elfödték az új magyar címeres, vörös csillagos pléhtáblávaV M56 Közben - 1949 júliusában - Végh Gyulát beidézték a szombathelyi törvényszék elé a közellátás érdekét veszélyeztető vétség miatt. 157 A kastélyért való küzdelem azonban tovább folytatódott. Hiába ajánlották fel a községben lévő ingatlanjaikat, hiába voltak a 34
