Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)
BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)
Könyvtár is tartozott a verebi kastélyhoz, amelyet a 100 évet megélt nagyapja rendezgetett, maga is írogatva visszaemlékezéseit, családja és kora történetét. Atyai nagyapja, Bezerédj László fiatal korában külföldön járva gyűjtötte a becses könyveket. Balzac, Széchenyi „Blick"-jének példányai is, melyet a családi hagyomány szerint, nagyapja egy döblingi látogatása alkalmával a „legnagyobb magyar" ajándékozott neki. De szüleinek könyves szekrényeiben is volt könyv elég, mégpedig a javából. Hazai és külföldi klasszikusok, bölcsészek, költök válogatott munkái, életrajzok, útleírások, történelmi és természettudományi művek. Dickens regényeit, Schakespearet, Darwint, Tolsztojt, Schopenhauert olvasott nagy mohón, gimnazista és egyetemi hallgató korában, nem rettenve vissza Dumas, Jókai, Jósika bőbeszédű műveitől. Ezen kívül sokat tanulmányozta a természettudományos munkákat, Brehm és Hermann Ottó műveit. A hosszú hajú öreg tudós bejáratos volt a házukhoz és több könyvet ajánlott Végh Gyula szüleinek. Az illusztrációk, a gondos kiadások, a szép könyvek mindig érdekelték és vonzották. Az első ilyen kiadványok, melyek a kezébe kerültek a Műbarátok Körének kiadványai voltak. A Műbarátok Köre által 1896-1901 -ben kiadott „Magyar Műkincsek" kiállítása véleménye szerint már megállta a helyét a jó külföldi kiadványok mellett. 135 „Ma is egyike szerény könyvtáram büszkeségeinek a ritka könyv, mellyel Pulszky Károly családunk egyik nagyra becsült familiárisa, Anyámat megajándékozta. Mindössze 12 példányban nyomták Franklinnál a negyedrét könyvet, Pulszkynak RAPHAEL SANTI Az ORSZÁGOS KÉPTÁRBAN című tanulmányát /1881. " 136 A régi könyvek a múlt század végén még keveset szerepeltek a budapesti könyvpiacon. Miután művészeti tanulmányai folytatására 1896-ban Párizsban telepedett le, kezdte megismerni és szeretni a régi könyveket, s ez egybeesett a saját könyvtárának a megalapításával. Véleménye szerint „könyv néb\ül nem lehet élni, már pedig könyvet nem vihettem magammal Párizsba."™ 7 Festőiskolái társainál - kiknek alig tellett a 2 frankos ebédre - talált Froben kiadásokat Holbein fametszeteivel, Elzeviereket szép nyomású, érdekes régi kiadásokat. 138 „Boldogan tömtem zsebjeimbe és vettem hónom alá a becsomagolt köteteket, néha egész tekintélyes súlyú és terjedelmű ki s könyvtárat cipelve haza elég távoleső lakásomra. Különösen megörültem azonban Descartes: Discours de la Methode-jának 1637-iki első francia kiadásán, melynek címlapján volt a tulajdonosnak eltörölt olvashatatlan neve alatt, állítólag Cartesiüs sajátkezű írása: ex dono autoris. A könyv 3 frankba k eru % holott már Brunet idejében a Discours egy jó példánya ilyen érdekes bejegyzés nélkül is 1 6-200 frankot hozott. 1948-ban ue. kiadásnak egy példánya 98.000 frankért kelt e/." 139 Végh Gyula hat évig lakott Párizsban, és ez idő alatt tovább gyarapította a könyvtárát, mely alig fért el a műtermében. Elsősorban a francia irodalmat tanulta alaposabban megismerni és megérteni. 140 ,Ami pedig a fordításokat illeti, nem tudom elképzelni, hogy valaki fordításban olvasson egy olyan könyvet, mely eredeti nyelvén megérteni képes. Egész új világ tárul fel az előtt ki egy új nyelvvel és nem is szükségképpen a nagy 30
