Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)

rónő, Liszt Ferenc. Járt náluk: Bülow, Koessler, Mahler stb. Apja a Liszt elnöklete alatt álló Országos Zeneakadémia tiszteletbeli alelnöki tisztét töltötte be. Végh Gyula maga is állandó vendége volt a filharmonikusok hangversenyeinek. Párizsban szorgalmas látogatója volt a Colonne és Lamaireux hangversenyeknek. Egy alkalommal Bayreuthban is megfordult.

102 Végh Gyula vallomása szerint maga is komponálgatott néha, titokban, különösen az utolsó évek magányában.

103 „Hogy mikpr fogalmazódott meg lelkemben az első szerelem a víz, a hajó iránt - azt nem tudom." l04

Az ausseei tavon csónakázott először gyerekkorában. „A Seewirt hajóházban sorakozó csónakok közül kiszemeltem a legkönnyebbet. Azt szoktam kibérelni egész délutánokra. Sok boldog órát töltöttem a fekete vízen. "

105 Evezól pályafutása a városligeti tavon indult, ahol elsó díjat nyert az „Ifjúsági Athlétikai Klub" kenu versenyén. A vitorlázással külföldön, majd a Balatonon ismerkedett meg. Abbáziába az 1880-as évek végén jutott el először, ahol szintén nagyban dívott a vitorlázás. Keglevich Imrének, Andrássy Gézának - saját kis kutterjük volt - Végh Gyula is gyakran volt a vendégük.

106 A Balatonon is sokat vitorlázott Szarvasy Sándor - az Adria hajóstársaság igazgatója - Angliában épült Királynő nevű szép kis jachtján. A füredi klubház teraszáról szemlélték a nagyszabású vitorlás versenyeket. S közben Végh Gyula megfestette a balatoni jachtok képeit.'

07 A hajózással foglalkozó könyveket és modelleket olyanokra kívánta hagyni, akik értettek a hajóhoz és szerették a hajózást. Egy balatoni jacht-klubra gondolt, a klubház társalgójára, ahol a modellek, mint dekorációk kerültek volna elhelyezésre, a könyveket pedig az érdeklődők használhatták volna.

108 Végh Gyula humorosan jegyezte meg, hogy addigi élete során természetesen az asszonyokba is szerelmes volt! „De mi nem csupán a mámort, a gyönyört, a feledést keressük a szerelemben, hanem a józan mindennapi valóság felett álló, tartós és boldogító szépséget, lelket. Nem elveszíteni akarjuk önmagunkat a szerelemben, mint Lethe árjaiban, hanem inkább megtalálni a jobbik énünket Egy kjs szerencsével meg is találhatjuk a szerelemben, még ha nem is istennőbe vagyunk szerelmesek- Nem az a fontos, hogy kit szeretünk, hanem hogy hogyan szeretjük" m Az írása végén olvashatjuk a hazájával kapcsolatos aktuális véleményét: „Szeretem a hazámat, a nemzetemet, büszke Vagyok minden nagyra, szépre, nemesre, ami benne - mint minden nemzetben - él!... Azt tartom, hogy a jó hazafiság nem abban áll, hogy mindent elnézünk, mindent dicsérünk, ami magyar, hogy szavalunk, ünnepelünk, parádézunk, zászlót lobogtatunk- Nem szeretem a nemzeti viselet erőltetését, sem a sujtásos, árvalányhajas magyarságot. Nem szeretem, amikor Valakinek a csizmaszárába száll a magyarsága. Örülök, ha látom, hogy valaki csendben, legjobb tudása szerint végzi a dolgát, a tudományt, a művészetet, a földet jól míveli, szánt-vet azon a földön, amelyet a sors számára kijelölt; ha tehetséges és becsületes ember és gyarapítja nemzetének és ezen keresztül a világnak a kultúráját, gazdagságát, jólétét, az emberek kölcsönös megértését. Sohasem voltam, sohasem leszek nacionalista, chouvinista. Mert a nacionalizmus, ahogyan ma hirdetik — csaknem azt mondtam hívják - nem egyéb fanatizmusnál.. .Szerelmes voltam és vagyok a hazámba."'

,0 25