Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

Tilcsik György 2001. június 11-én elhangzott megnyitó beszéde

Ezt követően Végh Gyula - amellett, hogy rajzolt, festett és illusztrált, valamint számos művészeti tárgyú cikket írt helyi lapokba, valamint kül- és belföldi folyóiratokba hozzálátott Bozsok történetének feltárásához, de szerteágazó érdeklődésére és felkészültségére jellemző, hogy mindezeken túl még könyvtörténeti, könyvművészeti, sót rovartani kutatásokat is folytatott, majd előbb bekapcsolódott, később pedig mind erőteljesebb részt vállalt Vis megye politikai és kulturális, tudományos életében. Ennek részeként — nyilvánvaló összefüggésben magas szintű szakértelmével - megbízták a „Vasvármegyei Múzeum" művészeti osztályának vezetésével, majd Miske Kálmánnal és Széchenyi Rezsővel együtt az 1912-ben megrendezett „Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás" megszervezésével és lebonyolításával. Folyamatosan épített és szépített kastélya a környékbeli családok egyik kedvelt találkozási helye, a társasági élet központja volt. így rendszeresen megfordult e falak között - többek között - az Almássy, az Ambrózy, az Apponyi, a Batthyány és a Sigray család jó néhány tagja. Eletének újabb jelentős változásokat hozó állomása 191 7-ben következett el, amikor is kinevezték az Országos Iparművészeti Múzeum igazgatójává. Az ily módon kétlakivá vált tudós számára a budapesti évek sok-sok új szakmai kihívást és újabb, eddig ismeretlen területeken tett izgalmas felfedezőutakat hoztak. Utóbbi tényt többek között jól illusztrálja, hogy Végh Gyulát a könyvtörténet és könyvművészet területen kifejtett munkássága elismeréséül, 1920-ban a tevékeny részvételével megalapított „Magyar Bibliophil Társaság" elnökévé választottak meg. Emellett természetesnek mondható módon festett, rajzolt, illusztrált, és továbbra is szorgalmasan publikálta írásait kül- és belföldi szakfolyóiratokban, és eközben még heraldikai kutató- és gyűjtőmunkára is maradt ideje. Végh Gyula - felesége 1930-ban bekövetkezett halála, majd négy évvel később megtörtént nyugdíjazását követően — visszavonult sokféle közéleti és társadalmi megbízatásaitól, és ha lehet, még a korábbinál is intenzívebb kutatómunkát folytatott a fővárosi levéltárakban, könyvtárakban és múzeumokban. Es bár ekkor már nem foglalkozott a politikával, nem csak hamar felismerte a magyar-német közeledés hazánkra veszélyes mivoltát, hanem szót is emelt emiatt, sőt 1939-ben cikket publikált a készülő második zsidótörvény ellen. Az ország német megszállása után ide, Bozsokra húzódott vissza, ám sem őt, sem a szeretett otthont sem kímélte meg a háború. Sőt! Végh Gyula sorsa a rágalmazás, letartóztatás és fogság, a kastélyé pedig beszállásolás, majd a kifosztás, végül pedig a néphatalom nevében való lefoglalás lett. Ugye, ismerős történet? Szívós, ám eredménytelen küzdelmet folytatott nagy szeretettel és odaadással létrehozott otthonáért, mígnem 1951. május 12-én elrendelték, hogy kastélyát három napon belül hagyja el. Az 1951. július 21-én kelt másodfokú döntés helybenhagyta az elsőfokút. A 82. évét taposó tudós nem várta meg, hogy karhatalommal távolítsák el 45 éve lakott kastélyából: még ezen a napon, tehát 1951. július 21 -én önkezével véget vetett életének. 113