Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

ben senki - beleértve volt kormányának és a honvédelmi választmánynak tagjait is - nem táplál gyanút iránta, sőt képesnek se tartják őt olyasmire, mint amit az Augsburger levelezője tulajdonított neki. Bezerédy hangsúlyozta azt is, hogy a fentiek megírását Kossuth külön kérte tőle. Arról persze nem tett említést, hogy a balhiedelmet valójában Széli Imre és Reiszig Alajos vasi kormánybiztosoknak az az október 11-én kelt és a Házban 14-én felolvasott jelentése oszlatta el, amely Batthyány népfelkelést szervező tevékenységéről és az őt eközben ért balesetéről is beszámolt. Az országgyűlésben Pázmándy október 7-én adott a 3-ai manifesztumról ismertetést. Másnap Kossuth indítványára egyhangúlag kimondták, hogy a honvédelmi választmány mindaddig, amíg nem áll helyre az ország normális állapota és nem lesz neki törvényes kormánya, „mindazon hatalommal, mellyel az ország kormányának bírnia kell, felruháztatik". Ezzel - a bécsi döntések következményeként is - új szakasz nyílt az 1848 tavaszán kezdődött események történetében. De új szakasz Batthyány közéletében is. Mit mutat az előző mérlege? Batthyány, mint nagy államférfi, magatartásával és cselekedeteivel mind a dinasztia, mind a magyar törvényhozás irányában a törvényességet őrizte és védelmezte. Ebben látta azt az egyetlen fegyvert, amellyel a magyar alkotmány felforgatására törő vagy kész erők - tartva Európa polgári felének elmarasztaló ítéletétől - a konkrét akcióktól visszafoghatok és így a vérontás megelőzhető. Más eszközt nem talált ehhez, mert meggyőződése szerint - és végső soron ebben nem is tévedett - ezek az erők Magyarországgal szemben túlsúlyban voltak. Nem rajta múlt, hogy az utóbbiak megfékezéséhez választott eszközének alkalmazása is elégtelennek bizonyult. A kormányzati és a törvényhozási jogkör határvonalának értelmezésében nem minden lépése állt összhangban a Háznak - vagy legalábbis a képviselők egy részének nézeteivel. De a törvényesség kérdésében is eltért felfogása Kossuth és a radikálisok álláspontjától. Batthyány szerint a törvényesség nem más, mint ragaszkodás a hatályos törvényekhez és annak a munkamegosztásnak a szigorú megtartásához, amelynek az élő alkotmány értelmében lennie kell az uralkodó és a nemzet között. Az így értelmezett törvényességet Ausztria ellenében tántoríthatatlanul őrizte. Elismerte viszont, hogy a magyar országgyűlést, mint a népfelség letéteményesét, a haza végveszélye - mutatkozzék az felülről vagy alulról, illetőleg kívülről - indokoltan kényszerítheti a formális törvényesség félretételére. Ennek szüksége esetére kész volt a törvényesség átlépését elfogadni, sőt közpolgárként támogatni is. Arra viszont már nem érzett hajlamot, hogy ilyen lépést, mint a végrehajtó hatalom tényezője, illetőleg képviselője, kezdeményezőként ő maga tegyen meg. Végülis, október 2-án létfontosságú ütközetet nyert azzal, hogy legalitásvédő következetességgel megtagadta Récsey kinevezésének ellenjegyzését. De sorsa mindenek előtt éppen e győzelem miatt pecsételődött meg. Ezt nem tudták neki megbocsátani. Azért haragudtak rá, amit ők maguk követtek el helyette. Mert az ő hajthatatlansága kényszerítette a másik felet arra, hogy primitív, de annál szégyenteljesebb törvénytelenséget kövessen el. A volt miniszterelnöknek azért kellett mártírhalált halnia, hogy a felségárulás vádjával e törvénytelenségről is elterelhessék a világ figyelmét. ^s98ä*.