Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

zését. A legális úton miniszterelnökké lett Récseyvel viszont már formailag törvényesen lehet ellenjegyeztetni azt a két kéziratot, amelyet a királlyal készültek kiadatni. Az egyik a magyar országgyűlés feloszlatásáról, a másik arról szólt, hogy Ferdinánd Jellacicot Magyarországnak és kapcsolt részeinek egyházi, polgári és katonai ügyekben teljhatalommal rendelkező királyi biztosává, azaz diktátorává és a Magyarországon állomásozó bármely eredetű és jellegű fegyveres erők - közéjük számítva a nemzetőröket, önkénteseket és honvédeket is - főparancsnokává nevezi ki. Latour kikötötte: sem azt, hogy a fenti ötlet tőle származik, sem azt, hogy Récsey miniszteri kinevezésére milyen manifesztumok ellenjegyeztetése végett van szükség, Batthyányval - az esetleges bonyodalmak elkerülése végett semmiképpen sem szabad közölni. A tervvel mind az osztrák kormánykörök, mind a Bécsbe gyűlt ókonzervatív magyar arisztokraták egyetértettek, Batthyány megdolgozása pedig Wessenbergre várt. O október l-jén beszélt is Batthyányval Récsey esetleges miniszteri kinevezéséről, és az a benyomása támadt, hogy Batthyánynak, bár bizonyos észrevételeket tett a terv ellen, az eljárás formailag szabályszerűnek tűnt. Ezért az udvarból október 2án elküldték hozzá azt az előterjesztést, amelyben Récseyt kinevezte volna az érintett miniszteri posztra az uralkodó. Batthyány, akinek nem lehetett ínyére a rossz hírben álló Récsey esetleges minisztersége, nehéz helyzetbe került: meggyőző indokokkal aligha tudta volna alátámasztani ellenjegyzése megtagadását, hiszen még mindig ügyvezető miniszterelnök volt, ha nem került volna porszem a gépezetbe. De került. Latourék rosszul kalkuláltak és ennek folytán önmaguk szempontjából helyrehozhatatlan szarvashibát követtek el. Récsey miniszteri kinevezésével egyidejűleg küldték át Batthyányhoz Vaynak - előzőleg általa Wessenberg útján szorgalmazott - miniszterelnöki kinevezését is. Batthyány azonnal átlátta, hogy a véletlen olyan törvényes lehetőséget kínált fel neki, amelyet megragadva - a legalitásra hivatkozva - elháríthatja Récsey megbízatásának ellenjegyzését. Mert annak kontraszignálásától már csak azért is viszolygott, mivel időközben fülébe jutott, hogy az udvar egy királyi manifesztummal Jellacicot szándékozik Magyarország urává tenni. így egy percig sem maradt vitás számára, hogy többek közt e megbízatás legalizálásához van szükség Récsey miniszterségére, e miniszterség legalizálásához pedig Batthyány ellenjegyzésére. Ám Batthyány, hallatlan taktikai érzékről téve tanúságot, az álnokul kitervelt játszmában mattot adott a parti kezdeményezőinek! Vay kinevezését azonnal ellenjegyezte, Récseyét azonban nem látta el szignójával. Haladéktalanul felkereste Wessenberget és előbb szóban, majd írásban is kifejtette neki, hogy mivel az ő ellenjegyzése folytán Vay immár törvényes miniszterelnök lett, ő maga - Batthyány - minden értelemben megszűnt miniszterelnök lenni. Következésképpen Récsey megbízatásának kontraszignálására neki már nincs törvényes felhatalmazása, mivel a törvény a mindenkori kinevezett miniszterelnöknek tartja fenn minisztertársai kiválasztásának és névsoruk előterjesztésének kizárólagos jogát. Közölte az osztrák miniszterelnökkel, hogy hallott a bán diktátori kinevezésének tervéről, ezért kéri, hogy befolyásával gátolja meg azt; e szándék végrehajtá,^95*^