Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Csorba László: Előszó
tott végre. De hát éppen azért kellett papírpénzt nyomatnia és újoncoztatnia, mert a király nem teljesítette az ország védelmére koronázási esküjében vállalt kötelezettségét! Maga a vizsgálatot folytató hadbíró százados, Ludwig Leuzendorf lovag is elismerte ugyanis, hogy „nem létezik oly legfelsőbb utasítás, melynek révén a bán eme magyarországi fegyveres betöréshez felhatalmazást látszott volna nyerni, illetőleg semmilyen irat nem mondja ki, hogy Magyarország törvényesnek köteles elismerni az efféle eljárást." A konkrét érvek azonban végső soron nem számítottak, mert Felix Schwarzenberg herceg miniszterelnök Batthyány perében már annak a feltétlen alattvalói engedelmességnek a számonkérését várta el a hadbíráktól, amely fokozatosan kiépülő' önkényuralmi rendszerének lett egyik legfőbb követelménye. E vonatkozásban Kossuth és ellenzéki társai karrierjének előmozdítását rótták fel Batthyány főbűnének, és szeparatizmusnak minősítették a történelmi magyar különálláshoz való legcsekélyebb ragaszkodást is. Másfelől a cártól kért segítség szégyenéért is végső soron őt okolták, hiszen Ő teremtette meg a magyar katonai ellenállás kereteit, és állította lábra a honvéd hadsereg első alakulatait. Végül a kegyetlen ítéletnek volt egy „pedagógiai" oka is: elrettentéssel figyelmeztetni az országot, mire számíthat akár a legmérsékeltebb dinasztikus lojalitás is, ha a magyar nemzeti célokhoz való hűséggel társul. Üzenetnek szánták azt a döntést is, hogy október 6-án - a bécsi forradalom és Latour osztrák hadügyminiszter halála évfordulóján - szoruljon a hurok Batthyány torkán. De a fenti véres öngyilkossági kísérlet meghiúsította a tervezett színházat, így - hogy a kijelölt szimbolikus határnapot tartani lehessen - végül „por és ólom" teljesítette be a magyar politikus végzetét. Budapesten, a Nemzeti Múzeumban egy csontnyelű, acél pengéjű, rugós zsebkést őriznek, amelyet 1956-ban a felszámolt Parlamenti Múzeum „áttét"-jeként vettek leltárba. Bár Batthyány tulajdonaként szerepel, márcsak azért sem lehetett ez a penge a grófnál az utolsó éjszakán, mert ezzel valószínűleg sikerült volna még a hajnal előtt a halálba menekülnie. Ha nem is minden technikai részletében hiteles a Károlyi Mihálynál fennmaradt, fentebb idézett családi hagyomány, amit a késről magáról ír, egybehangzik az özvegy feljegyzéseivel. Nincs ok tehát arra, hogy kétségbe vonjuk, miszerint - az olasz tollkést felmutatva - hiteles emlékről mesélt neki Batthyány Elemér gróf, a mártír miniszterelnök fia, $ ífc $ Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának talán az a legfőbb tudományos újdonsága, hogy jeles történészek többévtizedes, áldozatos munkájának köszönhetően immár a maga teljességében bontakozhat ki előttünk Batthyány Lajos gróf alakja és életműve. A Vas Megyei Levéltár - Vas Megye Közgyűlésével és a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesülettel kezet fogva - kiváló érzékkel kötötte Össze a legfrissebb tudományos mondanivaló népszerűsítését a szűkebb pátria tiszteletadásával, amikor 1999. szeptember 23-ára ünnepi konferenciára hívta meg a miniszterelnök életútját és történelmi teljesítményét legalaposabban ismerő hazai kutatókat. Az ülést követően a résztvevők megkoszorúzták a mártír hazafi ikervári szobrát, most pedig leteszik az olvasók asztalára a remek előadásokat egybegyűjtő, szép kötetet. Tiszteletadás ez is a javából, amelyet úgy érdemel meg a „nagy időknek" ez a sokáig homályban maradt, tragikus sorsában is maradandó példát adó alakja, ahogyan azt egykor a végzetes szerepet játszó tőrre rávésték: „most és mindörökké"\ CSORBA LÁSZLÓ ^s9ä*.